Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Keresztes András: "Tükör által ..." Nagy Töhötöm együttműködése az állambiztonsági szolgálattal
NAGY TÖHÖTÖM EGYÜTTMŰKÖDÉSE AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI ...1477 berarcú szocializmus” megvalósíthatóságára.) Ha pedig ez a helyzet, akkor az egyháznak is, és a kommunista államoknak is meg kell találniuk az együttélés lehetséges módjait, a „modus vivendi”-t,15 ahogy az egyház korábban is megtalálta az együttélés módját mind a feudális, mind a kapitalista társadalmakkal. Az ilyen gondolatmenetre alapot nyújthattak a II. Vatikáni Zsinat határozatai is. Ezekben kiemelt szerep jutott a különböző „dialógusoknak”, amelyeket, a zsinati atyák többsége szerint, nemcsak az egyházon belül kell folytatni, hanem a protestáns egyházakkal és a nem hívőkkel egyaránt: vagyis minden jóakaratú emberrel. A világi politikában is ezek voltak az „olvadás” évei, amikor enyhülni látszott a korábbi hidegháborús éveket jellemző merev szembenállás. Nagy Töhötöm, hosszú távon gondolkozva, úgy vélhette, most megnyílt annak a lehetősége, hogy e megváltozott körülmények között több eséllyel tevékenykedjék azért az ügyért, azért a bizonyos „modus vivendiért”, aminek eléréséért 1945/46-ban, P Kerkaival együtt, eredménytelenül fáradozott. Nagy Töhötöm hagyatékából tudható, hogy hazalátogatásának ötlete, illetve a kommunistákkal való modus vivendi újbóli keresésének a témája már 1963 őszétől egyre konkrétebb formában fogalmazódik meg. A hagyatékban például négy olyan Magyarországról érkezett, légiposta-papírra írt levél található 1964-ből, amelyben feladóként dr. Takáts Ágoston szerepel. A levelek tartalmából azonban teljesen egyértelműen kiderül, hogy a négyből háromnak az írója valójában Nagy régi „harcostársa”, a KALOT-mozgalom elindítója, Kerkai Jenő, aki, félve postájának ellenőrzésétől, nem merte saját neve alatt feladni e leveleket, ezért barátja, Takáts Ágoston segítségét kérte. Páter Kerkai többek között ezt írja egyik levelében, ahogy maga említi, „lelke felének”: „Vigyázz, Sándorom idegerőd frissességére, a koncentráló készség töretlenségére, s a komolyan alkalmazott subsidiaratus elvére munkáidban. Hazalátogatásod megsokszorozná hatósugaradat. (...) Az utóbbi húsz év kikristályosodott anyagát tudnám nyújtani Neked. Eredményei közé tartoznék a kommunista-katolikus dialógus új perspektívájának a feltárása. Tehát nem húgod örömére, sem pedig magam megrozzant állapotára ismétlem: Jöjj mielőbb! Hazajöveteledkor meg fogod tapasztalni a nyugatiak fecsegésének üres voltát. Egyenesen felfelé csalódsz majd!”16 Ugyancsak a Kerkai Jenővel folytatott levelezéséből értesülünk, hogy már 1963 végén, nem sokkal a Jezsuiták és szabadkőművesek spanyol nyelvű megjelenését követően, foglalkoztatni kezdte egy újabb könyv megírásának a gondolata, „de azt már valóban meg kell, hogy beszéljük bőven: ott a legvégső szintézist szeretném merészen kihozni és megírni, hogy kik és milyenek lesznek az új világ felépítői, de ezt otthon is meg tudom meg tudom majd írni... ”17 15 Az akkortájt zajló keresztény-marxista világnézeti párbeszédekben szívesen használták a koegzisztencia kifejezést, gazdasági-társadalmi fejtegetésekben pedig divatosak lettek a konvergenciaelméletek, melyek a kapitalista és kommunista rendszerek közeledését, jövőbeli egymásba olvadását vizionálták. 16 Nagy Töhötöm hagyaték, OSZK Kézirattár, f. 216/430; az 1964. VII. 30-án kelt levélből 17 Nagy Töhötöm levele Kerkai Jenőhöz, 1963. dec. 19., Nagy Töhötöm hagyaték, OSZK Kézirattár, f. 216/236/31