Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
AZ ALSÓPAPSÁG AZ 1940-ES, 1950-ES ÉVEK FORDULÓJÁN 1451 fontosságát. Ajánlott olvasmányok között szerepelt Maxence van der Meerschnek Emberhalászok című könyve és Erik Kühnelt-Leddihn Jezsuiták, nyárspolgárok, bolsevikik című, rendkívül érdekes, többségében bizonyára fiktív regénye egy német nagypolgári családból származó fiatalemberről, aki végül a Szovjetúnióban jezsuita szervezésben folyó térítőmunkában vesz részt. Ezek a könyvek később Tatán kézről kézre jártak közöttünk. A kapcsolattartás fedőszervének, aminek létrehozására beszélgetéseink vezetői felhívták a figyelmet, nálunk Tatán eleinte erre a célra bevált a rendkívül sikeres néptánccsoportunk.”21 A földalatti kisközösségek (s majd a Bokor-mozgalom) eredettörténetének fontos, már-már mitikus eleme mindezek mellett az a mozzanat, amely szerint 1945 elején a debreceni piarista rendházban szállást kapott egy Kolakovics néven bemutatkozó horvát jezsuita szerzetes, aki egy hónap alatt négy kiscsoportot hozott létre munkásfiatalokból, diákokból és felnőttekből, s távozása után az ő csoportjait vette át Bulányi György. Kolakovics minden bizonnyal azonos az 1906-ban született Stjepan Tomislav Poglajennel, aki beutazta a szovjet blokk országait, s XII. Pius tudtával, igaz, csak magánemberként, de a Szovjetuniót is megjárta. Tevékenységének további vizsgálata azért is fontos lehet, mert megvilágíthatja annak a hátterét, hogy a szovjet megszállás alá kerülő országokban kibontakozó egyházi földalatti mozgalmak a Vatikán tudtával, hallgatólagos támogatásával kezdték-e meg működésüket. A Belgiumban is tanult Poglajen módszerének, tájékozódásának egyébként lényeges eleme, hogy nagy hatással volt rá Joseph Cardijn bíborosnak a munkáspasztoráció terén végzett tevékenysége, ami ilyen formán akár ösztönzője is lehetett a Bulányiék által választott csoportszervezési metódusnak.22 Mindebből nyilvánvaló, hogy Himfy Ferenc a kiskunfélegyházi kiscsoportok szervezésével egy országos mozgalomba kapcsolódott be. 1948 nyarán Magó Juliannával közösen egy 30 főből álló ifjúsági csoportot vittek a Balaton-partján lévő Jankovics-telepre, a Szent Sarolta lelkigyakorlatos házba. Magó Julianna javaslatára meghívták előadónak Bulányi Györgyöt is, akivel Himfy itt találkozott először. (Bulányi egyébként a Himfy ügyében tett tanúvallomásában az első találkozást egy évvel későbbre datálta.) Bulányi elmondta, hogy neki is vannak Debrecenben hasonló ifjúsági csoportjai, Himfy még ugyanebben az évben megismerkedett a mozgalom többi meghatározó személyiségével: Juhász Miklós és Török Jenő piarista szerzetesekkel és a Szegeden működő Lakos Endrével, Bulányit és Juhászt 1950-ben és 1951-ben meghívta egy-egy lelkigyakorlat megtartására, Kiskunfélegyházára. Vallomásából az is kiderül, hogy Bulányiékkal 1949 nyarán Budapesten, a piarista rendházban tárgyaltak elő-21 Vizkelety András: A tatai piarista gimnázium utolsó évei 1945-1948. In: A piarista rend Magyarországon. Szerk. Forgó András. Szent István Társulat. Az Apostoli Szentszék Kiadója, Bp. 2010. 370-376. Az idézetet 1. 375-376. 22 L. erről http://www.bulanjd.hu/images/onrajz/aki_dudas_akar_lenni_10.pdf 67—68. (Letöltés ideje: 2015. jún. 20.) A kérdésről legújabban 1. Benyhe Bernát: Bokor-állam-egyház. A Bulánjd György-féle Bokor-közösség, a kommunista pártállam és a magyar katolikus hierarchia. 264-270. http://www.institutumfraknoi.hu/katolicizmus_magyarorszagon_ii_vatikani_zsinat_koraban_O (Letöltés: 2015. okt. 28.)
