Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
AZ ALSÓPAPSÁG AZ 1940-ES, 1950-ES ÉVEK FORDULÓJÁN 1449 lensúlyozza a párt népnevelő munkáját. Az alkotmány ünnepe alkalmából a magyar katolikus papok demokratikus szövetsége felhívást intézett a papokhoz, hogy augusztus 20-i beszédeikben méltassák az alkotmány jelentőségét. Vedres az ezt megelőző napon összehívta a helyi papságot, és azt határozták, hogy miután az állam üldözi az egyházat, a miséken nem fogják szóvá tenni az alkotmányt és nem fogják méltatni jelentőségét sem. Vedres széles körben végzi a hitoktatást, — szólt a jelentés — főleg Himfy Ferenc hitoktatón keresztül szervezi meg a fiatalokat, s rendszeresen családlátogatásokat is végeznek. Vedres a kecskeméti esperesi kerület vezetőjénél, Baranyi László apátplébánosnál tartott vacsorán elmondta, hogy nála miképpen van megszervezve a hitoktatás. 6-7 nagyobb lány minden héten összejön Himfy Ferenc lakásán, aki eligazítást tart számukra. A lányoknak saját csoportjaik vannak, a Himfytől hallottakat a csoportokban továbbadják. A csoportok mindig más házaknál jönnek össze, hogy tevékenységük ne legyen feltűnő. A fiatalabb tanítónők is be vannak szervezve a csoportokba. Elmondta azt is, hogy Farkas Mária Blandina, a volt kalocsai szegény iskolanővérek főnöknője az ő segítségével és támogatásával még ma is összetartja 51 volt apácáját, akik Kiskunfélegyházán magánházakban vannak elhelyezve. Himfy ifjúsági csoportjai tehát — hasonlóan más debreceni14 és szegedi csoportokhoz — rendszeresen felkeresték a környező tanyavilágban élő fiatalokat, akikkel nemcsak vallási kérdésekről beszéltek, de kulturális műsorokat, előadásokat is tartottak nekik, ezzel pedig kivívták a pártvezetés rosszallását, hiszen ezen egyházi csoportok tevékenységében erős konkurenciát láttak.15 Az iljúság vallásos nevelését először még az Actio Catholica (AC) keretein belül próbálták megszervezni s átalakítani. Az még az iskolák államosítása előtt többek számára világossá vált, hogy az eddigi gyakorlatot felül kell vizsgálni, nemcsak a megváltozott politikai helyzet, hanem a korábbi oktatási formák kiüresedése miatt is. Éppen ezért Török Jenő piarista — a kiscsoportok szervezésének egyik kulcsfigurája — még 1946-ban megbeszélést folytatott rendtársával, Bulányi Györggyel, valamint a szintén piarista Lénárd Ödönnel és Szappanos Bélával, az AC akkor titkáraival.16 Elhatározták, hogy az Emmanuel Celestin Suhard francia bíboros érsek és Joseph Cardijn belga kanonok által kidolgozott elvekre támaszkodva mozgalmat indítanak. Alapul vették még a 14 Az akkor a debreceni piarista gimnáziumban tanuló, Bulányi György kiscsoportjában tevékenykedő Kállay Emil, későbbi piarista szerzetes így emlékezett: „1946 nyarán a piarista atyák regös cserkészként vittek bennünket különböző hajdúsági, szabolcsi, bihari falvakba, és esténként előadást tartottunk. [...] A műsor célja az volt, hogy felkeltsük a falusi emberek érdeklődését a népi kultúra iránt, amely biztos, hogy nagyon mély és nagyon hiteles volt. Este tehát műsort adtunk, aztán másnap délelőtt a piarista atyák meghallgatták a plébános által összeszedett tehetséges falusi gyerekeket, és ezekből kiválasztották azokat, akiket aztán a kollégiumokban ingyen arra képeztek, hogy majd a jövő Magyarországának vezetői legyenek.” Az úton becsületesen végig kell menni. Kállay Emil volt piarista tartományfőnökkel beszélget Gianone András. Kairosz, Bp. 2010. 28-29. 15 ÁBTL V-700/47 Mindszenthy-ügy 16 Lénárd Ödön és az AC tevékenységéről 1. Gianone András: Lénárd Ödön és az Actio Catholica. In: A piarista rend Magyarországon. Szerk. Forgó András. Szent István Társulat. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp. 2010. 655-663. (Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti konferenciák 6.)
