Századok – 2015
2015 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Anderle Ádám: A Rajk-per spanyolországi előzményei
A RAJK-PER SPANYOLORSZÁGI ELŐZMÉNYEI 1347 dául a vádlottak 1949-ben írott önéletrajzai) szövegszerűen felhasználásra kerültek. Magunk 2008-ban kaptunk lehetőséget ezeknek az iratoknak a kutatására.100 Az iratok vizsgálati dossziék, amelyben az eredeti, kényszerrel: kínzással, erőszakkal kicsikart hamis vallomások mellett az új vallomások is szerepeltek, amelyek az eredeti 1949-es vallomások születésének körülményeit, azok információihoz való (új) viszonyt, a kényszer nélkül tett vallomásokat és az új önéletrajzokat tartalmazzák. E kihallgatások központi kérdése Rajk „trockizmusának” megvallása és saját hazaárulásaik, „kémkedésük”, stb. bevallása, illetve ezen vádak visszavonása volt. Az 1954-es per-felülvizsgálatok során ezzel kapcsolatosan fontos új vallomásokat találunk. Ilyen vizsgálati dossziékat találunk a Rajkhoz Spanyolországban legközelebb álló és 1945 után közvetlenül Rajk mellett dolgozó brigadistákról. Marschall László, Csatári (Kálcsics) József, Beck János, Cseresnyés Sándor, Ráth Károly, Kovács Ferenc, Cséby Lajos esetében van önálló dosszié. E személyek közös vonása nem csak az, hogy a spanyol polgárháborúban a magyar zászlóaljnak tisztként meghatározó személyiségei voltak, de 1945 után is Rajk mellett találjuk őket vezető tisztségekben a belügyminisztériumban majd a külügyben. E nevek mellett az 1949-1950-es koncepciós perek áldozatainak névsorában más spanyolosokat is ott találunk, de ezek nem a „Rajk és társai”-per keretében, hanem önálló mellékperekben folytak le. Miközben az új, őszinte, presszió nélküli tanúvallomások megvédték és tisztázták Rajkot, több tanú is beszélt eközben arról is, hogy a nagyhatalmú pártvezérré, miniszterré váló Rajk László személyiségének ez időben már megjelentek negatív vonásai is. Egy régi harcostársa említette például, hogy amint Rajk budapesti párttitkár lett, „a régi elvtársakkal szemben is ideges, erőszakos, türelmetlen volt”. Kádár János, aki Rajk után lett belügyminiszter, és aki maga is ekkor került ki a börtönből, — némiképp igazolni akarván saját negatív szerepét a Rajk elleni eljárásban —, ezt mondta: „a fiatalabb nemzedékből való pártfunkcionáriusok fölött önmagát toronymagasan kiemelkedőnek tartotta..., szenvedélyesen szeretett kioktató hangon beszélni. Rossz, hatalomvágyó, büszke, sértődékeny, fölényes természete és modora volt.” Olt Károly pénzügyminiszter — maga is elítélt —, az eredeti per vádjait egyébként elvetve mondta a felülvizsgáló tiszteknek: „nagyon szerette és nagyra értékelte Rajkot a mozgalomban. Tapasztalta nála, hogy szeret felülkerekedni embereken. Önfejű, makacs természete volt. Szeretett sokat, oktatóan beszélni.. . Rajk sokszor fölényes, lekezelő volt vele szemben és másokkal szemben is annak ellenére, hogy évekig együtt dolgoztak a mozgalomban.”101 Áttekintve e megnyilatkozásokat, a történész Hajdú Tibor a következő megállapításra jutott: Rajknak „Végül már több volt az irigye, mint a híve... leginkább talán a spanyolos bajtársai és BM-es munkatársainak köre tartott ki 100 Ezekről lásd Arató Ildikó'. A spanyol polgárháború: „Rajk és társai” célkeresztben. Szeged. 2010. (kézirat). 101 A vallomásokat idézi Hajdú, T.: A Rajk-per háttere i. m. 22-23.
