Századok – 2015
2015 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Pálffy Géza: Rukopisnyj traktat „o koronah” načala XVIII V.: Pamâtnik russko-vengerskih kulturnih svâzej
1298 TÖRTÉNETI IRODALOM ahonnét bizonyos számú esztendők elmúlván, tudománybéli szép haszonnal haza jővén, engem gyerekkorbéli állapotomban az diáki szép tudományban, szorgalmatos szép tanításával initiálván, valameddig tanulásomat az eperjesi nevezetes kollégiumban az német ellenség miatt bátorságosan continuálhattam nekemmind eddig privatus praeceptorom volt” (139). A következő tanulmány (Avram Andea-Susana Andea, Diákok és írásai a gyulafehérvári uradalomterületén a XVI-XVII. században) a gyulafehérvári püspöki, majd később fejedelmi és városi birtokokról készült összeírásokról és számadásokról szól. E témakört a magyar történészek is kimerítően elemezték már — a legfrissebb írások Kovács András, Bogdándi Zsolt, Gálfi Emőke, Jeney-Tóth Annamária tollából születtek — és nem is maga a tanulmány, hanem annak függelékeként közölt forrás lehet jelentős magyar szempontból. Az Erdélyi Gubernium Levéltárának F 46-os fondjában talált rá a két román kutató Gyulafehérvár város 1698 október 21-26-án Mihály Sándor és Hodor Zsigmond jegyzők által készített magyar nyelvű összeírására. A dokumentum valószínűleg azért kerülte el eddig a magyar kutatás figyelmét, mert nem ott található, ahol várható volna, azaz az összeírásokat tartalmazó F 49-es (Vegyes conscriptiók) fondban. Várostörténeti szempontból elsőrangú forrásról van szó, az összeírás ugyanis utcákra lebontva felsorolja, hogy melyik házban ki és milyen minőségben (tulajdonos, bérlő, zálogos stb.) lakik, fizet-e adót és ha igen kinek, sok esetben pedig, még a lakó etnikumát is és felekezeti hovatartozását is közlik az összeírok. Az utolsó tanulmány (szerzője: Livia Magina) érdekes, de a kutató számára komoly kihívásokat tartalmazó témát tárgyal: az XVI-XVII. századi falusi írásbeliséget Erdélyben. Néhány évtizede ez divatos téma volt Nyugat-Európában, ahol a forrásadottságok is jobbak és ezért könnyebben is kutatható. A XVI-XVII. századi Erdély vonatkozásában azonban csak nagyon gyér és közvetett adatokkal dolgozhatunk. A szerzőnő ezeket lelkiismeretesen össze is gyűjtötte (falusi iskolák helyzete, falusi bírák, deákok, jobbágyok írástudására vonatkozó adatok), kár, hogy a vonatkozó magyar szakirodalmat (pl. Monok István, Tóth István György, Kristóf Ildikó írásai) nem vonta be vizsgálódásaiban. A könyv végén minden tanulmányról részletes, több lapnyi angol nyelvű összefoglaló található, emellett, aki netán kedvet kapott volna ahhoz, hogy belenézzen a könybe az internetről az alábbi linken nyomban le is töltheti: http://www.istoriescriere.academia-cj.ro/uploads/Andeasusana-2-baza.pdf Nagy Levente RUKOPISNYJ TRAKTAT „O KORONAH” NAČALA XVIII V.: PAMÁTNIK RUSSKO-VENGERSKIH KULTURNIH SVÁZEJ Összeáll. M. Aljosin - E. I. Amerhanova - T. Botor - M. Font -O. I. Horuzsenko - E. Sashalmi Orosz Tudományos Akadémia Oroszország Története Intézete - Pécsi Tudományegyetem, Moszkva-Pécs 2013. 256 o. A „koronákról”: egy XVIII. századi eleji kézirat, az orosz-magyar kulturális kapcsolatok dokumentuma 2013-2014 fordulóján egy sok szempontból különleges kötetet vehettek kézbe a magyar Szent Korona és az európai felségjelvények iránt érdeklődők. A több mint 250 oldalnyi terjedelemben megjelent, keménytáblás kötet különlegességét egyrészt a megjelenés helyei, másrészt a kötetet létrehozó tudományos csapat, harmadrészt a könyv témája (az európai koronák és a Szent Korona), negyedrészt egy páratlan forrás keletkezésének feltárása, végül pedig az európai szellemi műhelyek kora újkori és mai együttműködése, összefonódása és egymásra való hatása egyaránt érzékletesen jelzik. Az alábbiakban e szempontokat nyomon követve mutatjuk be azt a nem mindennapi vállalkozást, amely számunkra még egy további okból kiemelkedő örömet jelent. Az elmúlt esztendőkben az MTA BTK Történettudományi Intézetében működő „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport tagjai a Szent Korona és a magyar uralkodókoronázások újabb kori történetére vonatkozóan Európa közel tucatnyi országának (Ausztria, Belgium, Francia-, Magyar-, Német-, Olasz- és Spanyolország, Románia, Szlovákia) mintegy félszáz gyűjteményében folytattak tudományos feltáró munkát. Arra mégsem számítottunk, hogy kutatási témánkat illetően a
