Századok – 2015

2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Ildikó: "A mi háborúnk igazságos..." A szatmári Vécseyek és az első világháború

A SZATMÁRI VÉCSEYEK ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ 1291 Európa Szálloda pedig teljes egészében az antant-konferenciára érkező angol, francia és amerikai diplomaták számára volt lefoglalva. A fővárosban tartózko­dó vöröskeresztes kiküldöttek nem maradhattak tovább. Ám a távozáshoz szükséges iratok beszerzésének mechanizmusa éppoly körülményes és bürok­ratikus volt, mint a hónapokkal azelőtti bejutás. Vécsey bárónő Pétervárott ér­tesült édesanyja haláláról, már a sárközi temetés után. Hazautazása közben azonban nem hagyhatta el azokat a küldetésével együtt járó, meglehetősen idő­igényes ügyintézéseket, referálásokat, melyek a fővárosokban vártak rá. így Budapestre érkezését a legoptimistább esetben is csak március elejére prognosztizálta.159 A Stockholmba tartó vonaton sok bukaresti román menekült hölgy uta­zott, akik Moszkvából és Pétervárról más európai városokba igyekeztek. Kop­penhágában már érzékelni lehetett a kezdődő szénzavart. A Phönix Szállodát nem tudták fűteni. Berlinben teljes volt az élelmiszerhiány. Az élelmiszerüzle­tek bezártak, jegyrendszer működött. Cebrianné az utcákon kocsit vagy auto­mobilt közlekedni csak ritkán látott. A nívós Adlon Hotelben a vendégek regge­lire teát kaptak (egészen pontosan forró vizet, ami tealevelekkel nem került érintkezésbe) két szaharinnal. „A zsebekből óvatosan, szinte rejtve, kerültek elő a tápszerek: papirba göngyölt kenyér, befőttes üveg, porcellán tégely, me­lyek rövidesen ismét gondosan eltűntek oda, honnét vétettek.”160 A háború okozta szenvedésekből, nyomorúságokból sokat látott Cebrian grófné hazatérését követően nem hagyott fel a katonák ápolásával, továbbra is próbált tenni a háború borzalmainak enyhítéséért. 1917 szeptemberétől két és fél hónapra elvállalta az egyik kaposvári kórház vezetését. Kitartása annál is inkább elismerésre méltó, mert ez a tulajdonság a világháború végéhez közeled­ve egyre kevesebb helyen volt már tapasztalható. „Különben bizony a közönség már eléggé elközömbösödött a kórház ügy iránt, s ezt csodálni nem lehet. De különösen az állam már nem akar adni semmit sem”161 - írta 1917. október 1-jei üzenetváltásában az egyre jellemzőbb fásultság és az anyagi erőforrások kiapadása tekintetében. Kaposvári napirendje a következőképpen alakult: az „első műszakot” reggel fél nyolckor kezdte a kórházban, ami délután fél egyig-egyig, a betegek ebédeltetésének végéig tartott. A kórháztól 200 lépésnyi­re lévő szállásán ebédelt. A délután háromig tartó rövid pihenő után ismét munkába állt este nyolc-kilencig. Nyolc ápolónő és ugyanennyi takarítónő állt rendelkezésére az elsősorban az olasz harctérről érkező betegek ellátásában, akik közül sokakat fenyegetett végtagjai elvesztésének veszélye és az őszi időjá­rásból adódó tüdőgyulladás és torokgyík járvány. „A drágaság itt is elég nagy, de látszik, hogy mégis van élelmiszer elég, a piaci forgalom nagy, látszik, hogy a vi­déken jómódú nép lakik, a betegek feleségei, leányai hoznak be nekik szép kalá­csokat, gyümölcsöt. A városi kisemberek szenvednek eleget mint máshol is”162 - osztotta meg impresszióit Vécsey Eszterrel. A kórházi fehérneműk ronggyá 169 A szatmári i. m. 401. Stockholm, 1917. febr. 5. Vécsey Magda Vécsey József Aurélhoz 160 Cebrian 1.: Gloria victis i. m. 195. 161 ANDJC 452 Nr. inv. 178 Kaposvár, 1917. okt. 1. Vécsey Magda Vécsey Eszterhez 162 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom