Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról
SZOVJET CSAPATKIVONÁS MAGYARORSZÁGRÓL 125 szeptember 15. között a Vörös Hadsereg elhelyezésére 511.295.917,48 Ft-ot költött, ami havi átlagban 37.873.775,22 Ft-ot tett ki. A békeszerződés életbe lépése után, 1947. szeptember 15-től december 15-ig ez az összeg 17.046.461,71 Ft volt, amihez még 687.955,72 Ft hozzáadódott a benyújtott, de kifizetetlen számlák révén - e költségek havi átlaga 5.911.472,47 Ft-ra rúgott. 1947. december 15. után kifizetések nem történtek.16 Az 1948. február 6-án tartott tárcaközi értekezlet a megbeszélésekre kijelölte a magyar fél képviselőit, a Külügyminisztérium, a Miniszterelnökség, az Igazságügy-minisztérium, a Közlekedésügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Főtanács, valamint a Jóvátételi Hivatal munkatársaiból. A delegáció február 11-én megtartott ülésén azonban arra a megállapításra jutottak, hogy összegszerű igényt a szovjet féllel szemben addig nem támaszthatnak, amíg nincs megállapodás arról, hogy az egyes szolgáltatásokat milyen díjszabás alapján lehet elszámolni. Ennek a tisztázására a bukaresti és a szófiai magyar követségtől igyekeztek információkat szerezni arról, hogy Romániában és Bulgáriában milyen alapon történt a Vörös Hadsereg által igénybe vett szolgáltatások elszámolása. Ugyanakkor Tyiskov követségi tanácsoson keresztül szorgalmazták a szovjet tárgyaló bizottság tagjainak kijelölését és a megbeszélések mielőbbi megkezdését. Mind a tanácsos, mind a Dekanozov vezetésével Budapestre érkezett küldöttség kitért azonban az érdemleges tárgyalások elől arra hivatkozva, hogy azok lefolytatására nincs felhatalmazásuk. Mivel a szovjet hadsereg ellátásával kapcsolatos kiegyenlítetlen hátralékok egyre növekedtek, Nyárádi Miklós pénzügyminiszter Puskin követnek címzett levelében sürgette a kérdés rendezését. Érdemi válasz helyett azonban a magyar fél 1948. március 11-én olyan telefonüzenetet kapott, miszerint az ügyben nem a szovjet követség, hanem a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselete az illetékes.17 A magyar félnek végül csak többszöri sürgetésre sikerült érintkezésbe lépni a szovjet részről kijelölt bizottság vezetőjével, a kereskedelmi kirendeltség helyettes vezetőjével,18 aki azonban ígérete ellenére közel egy hónapig nem volt hajlandó közölni, hol és mikor kezdődhetnek meg a tárgyalások. A magyarokkal ismételt sürgetések után április végén azt közölték, hogy a tárgyalások addig nem kezdődhetnek meg, amíg a szovjet bizottság vezetője Moszkvából meg nem kapja a megfelelő utasításokat. Mivel az 1947. december 15. óta felmerült költségek is már közel 25 millió forintra rúgtak, és a hátralékok napról napra növekedtek, Krassó Dezső miniszteri tanácsos, a külügy képviselője indítványozta, hogy Puskin követen keresztül érjék el a megbeszélések megkezdését.19 A szovjet részről összeállított egyezményterveket a Külügyminisztérium és a Jóvátételi Hivatal végül 1948. május 12-én kapta meg a Gazdasági Főta-16 Uo. 17 MNL OL XK-J-l-j TŰK SZU 1945-1964 IV-483/1948. (24. d.) Feljegyzés Miniszter úr részére, 1948. szeptember 25. 18 Ez már önmagában mutatta, hogy a szovjet hatóságok minél alacsonyabb (kompetencia-nélküli) szintre igyekeztek leszorítani a tárgyalásokat. 19 MNL OL XIX-J-1-j TŰK SZU 1945-1964 IV-^483/1948. (24. d.) Feljegyzés Miniszter úr részére, 1948. szeptember 25.
