Századok – 2015
2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Ildikó: "A mi háborúnk igazságos..." A szatmári Vécseyek és az első világháború
1266 ZSOLDOS ILDIKÓ pontként funkcionáló sárközi uradalom és az ungszennai birtok. Miklós a Szabolcs megyei nyíracsádi, József Aurél pedig a szatmári csegöldi uradalmat örökölte. Vécsey László utasításokkal, tanácsokkal igyekezett segítségére lenni ideiglenesen családfőként működő, de továbbra is inkább a vadászatokat preferáló testvérének, akitől számos esetben nem tudta kicsikarni a kért tájékoztatásokat. Többször felhívta Miklós figyelmét a nélkülözhetetlen igavonó állatok megfelelő élelmezésére is: „A kocsilovak zabolását emeltesd, mert ezek pótolják most az automobilokat. Elegendő zab nélkül nem állják ki a hosszú hajtásokat, ilyenek meg vendégjárás esetén mindig akadnak.”32 Vécsey László üzenetváltásaiból azt is megtudjuk, hogyan játszották ki a szigorított levélcenzúrát. Ilyenkor sürgönyözni nem lehetett, az elküldeni óhajtott leveleket pedig négy-öt napig hevertették. Ezért a táborban megforduló, megbízhatónak vélt személyekre bízták irományaikat, akik azokat valamelyik nagyvárosban postára dobták. 1915 szeptemberében Bulgária hadba lépése a központi hatalmak oldalán Szerbia rég óhajtott megszállásához vezetett. Vécsey László már szeptember közepén nagyszabású csapatmozgósításról számolt be: „Itt különben most hemzseg a »hű szövetséges«. Persze csak a főparancsnokság tisztjei, a csapatokat temérdek vonat szállítja a helyszínére. A »capo« még mindig késik valahol.”33 Novemberben már Belgrádból írt: „Nem egészen érdektelen város ez; a harcok nyomai csak részben láthatók. Az exponált periférián levő házak és erődítmények erősen szenvedtek. Bent alig van néhány treffer [lőfegyver okozta találat] és az utcai harcok nyoma: betört ablakok, puskagolyóktól lyuggatott falak, kirabolt auslagok [kirakatok]. Fekvése nagyon festői, most az ember a kiáradt Dunát és Szávát látja. A tervezés is jó: rendes és széles derékszögű utcák. Némely részén sok luxusos villa és csomó elég rendes középület. Ma sem piszkosabb, mint az olasz városok normális időben. A lakosoknak csak a szegényebb része tér haza, intelligencia sehol. Villanyos világítás megy - ha nem is teljesen. Vasúti hídon dolgoznak. Az ország belsejében is már járnak a vonatok.”34 Aurél öccsével megosztotta azt az impresszióját is, hogy kissé úgy érzi magát, mint néhai Marius Karthago romjain. Az óvárost sikertelenül összebiggyesztett komplexumként értékelte. „Civil lakosság most már mutatkozik, inkább antipatikus. Újabban már sok katonaszökevény is látható. ...Legközelebb az országgyűlés miatt Pestre és haza is megyek, mire nagyon örülök. Itt igen nagy az unalom”35 - fejezte be november 15-i mondandóját. A parlamenti ülésszakok — melyeken a főrendiház tagjaként lehetett jelen — szabadságot jelentettek számára. Ilyenkor birtokszemléket tartott,36 hitelügyleteit bonyolította, de alkalmanként egy-egy vadászat is belefért a programba. 1916 elején sikerült elérnie a rég áhított áthelyezést Teschenbe, ahol széles körű nyelvismeretét hasznosítva irodai aktafordítóként dolgozott.37 „Én it-32 Uo. 147. Temesvár, 1915. szept. 4. Vécsey László Vécsey Miklóshoz 33 Uo. 148. Temesvár, 1915. szept. 12. Vécsey László Vécsey Miklóshoz 34 Uo. 150. Belgrád, 1915. nov. 10. Vécsey László Vécsey Miklóshoz 35 Uo. 151. Belgrad, 1915. nov. 15. Vécsey László Vécsey József Aurélhoz 36 Egyik levelében ezt így fogalmazta meg: „Sárközön fogom törvényhozói tevékenységem jó részét gyakorolni.” ANDJC 452 Nr. inv. 216 Teschen, 1916. máj. 24. Vécsey László Vécsey József Aurélhoz 37 Katonai összecsapásokban sem eddig, sem ezt követően nem vett részt.
