Századok – 2015
2015 / 5. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: "És most mutasd, hogy vidám vagy!" A magyar milleniumi ünnepségek karikatúrákon
1254 TAMÁS ÁGNES románok egy rajzon megjelentek egyszerre majomként, illetve vézna, pici alakokként, akik tipikusnak vélt öltözetükről, fejfedőjükről, illetve a 19. század végére kialakult jellemzően torzított arcvonásaikkal kerültek ábrázolásra. Ez utóbbi karikatúra Rákóczi Ferenc kardjának visszaadása alkalmából készült (2. kép), s a rajzon az orosz cárt pillanthatjuk meg, aki egy mérleg egyik serpenyőjébe helyezte Rákóczi kardját, s mivel a másikban lévő nemzetiségi csoportok könnyebbnek bizonyultak a kardnál, a mérleg serpenyője felemelkedett, a nemzetiségi figurák pedig ijedten kiesnek belőle. A karikatúra azért tekinthető paradoxnak, mert e szerint épp a cár az, aki a pánszláv agitációt megnehezíti a korszakban pánszlávnak, illetve oroszbarátnak tartott nemzetiségi csoportok számára. A rajz alatt publikált rövid vers feleleveníti a nem magyar nemzetiségi mozgalmak negatív megítélését amiatt, hogy nemzetközi fórumokon is egyre gyakrabban hangsúlyozták magyarországi vélt elnyomott, jogfosztott helyzetüket, amit a kortárs magyar politikai elit teljesen alaptalan vádaknak tekintett („világcsalók”). „Egy kardot vet ő be A fél serpenyőbe És a pánszláv magyarfalók, Világcsalók -Hopp! ... repülnek fel a levegőbe.”32 A pánszlávnak tekintett csoportok közül a Szerbiával való konfliktus alkalmat adott az újságoknak a gúnyolódásra, mivel a kiskorú szerb uralkodó, Sándor nem kívánt megjelenni Budán, míg a többi szomszédos ország koronás fői mind tiszteletüket tették a millenniumi kiállításon. A király viselkedése kapcsán a magyar felháborodás teret adott az ironikus megjegyzéseknek az uralkodó kiskorúsága miatt, melyet rávetítettek az ország fejletlenségéről, civilizálatlanságáról élt előítéletekre, illetve tematizálták a szerbekről 1896-ra már megszilárdult előítéleteket (agresszív, vad, vérszomjas, gyilkos hajlamú). A Borsszem Jankó — Sándor szájába adott — képaláírása szerint a szerb király nem tiszteli Magyarországot, amit a következőképpen fejez ki: „Vadráczka. Mit? Az egész művelt világ ünnepli Hungáriát? Akkor nekem nincs jussom hozzá. Én újuló agrárkrízisekkel, másrészt mivel Szerbia fő kiviteli terméke a sertés volt, így már 1860-ban felbukkant a Figaróban Szerbia „Schweineland”-ként („Sertésország”) (1860. március 3.). A sertés az ikonológiában a tudatlanságot és a lustaságot megtestesítő állat ( Ripa, C.: Iconologia i. m. 136., 447.), mely tulajdonságokat a kortársak képeken és szövegesen is vonatkoztatták a szerbekre. - Az élclapokban „új hódító”-ként nemcsak a nemzetiségi mozgalmak képviselői tűntek fel, hanem — az antiszemita lapokban gyakrabban — a kelet felől érkező zsidók. 32 BJ 1896. augusztus 23. A karikatúra címében olvasható név az Itáliába betörő „barbár” hadvezérre, Brennusra utal, aki Róma ellen vonult (Polübiosz történeti könyvei. 1. köt. [ford.: Muraközy Gyula] Máriabesnyő-Gödöllő 2002. 500.). A római hadsereget Kr. e. 391-ben megverte a gall hadvezér, s a legenda szerint kardját a mérleg egyik serpenyőjébe helyezte, hogy a legyőzött rómaiaknak több hadisarcot kelljen fizetni (Tóth Béla : Szálló igék lexikona. Bp. 1906. 49.). II. Miklós a kard visszaadása miatt kaphatta a „békés Brennus” elnevezést.
