Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830. (II.)
1206 MARKÓ RICHARD nak, a hazánkban való becsuszásbeli vágyakodástól annyival is inkább eltávozzon a kedvek, szükségesnek véljük meghatároztatni még azt is, hogy amely külső országi zsidó ide belopakodik, s ellene, még a törvény kijátszására törekedő furgangorkodás és másoknak megvesztegetése is jön világosságra, az illető itélőszék bölcs belátása szerint, az országból leendő kiküszöböltetésén felül, meg is fenyíttessen.” A 4. §-sal kapcsolatosan pedig úgy vélekednek a megye rendjei, hogy: „...azokban a kérdésekben, t. i. hogy egy vagy más országban bár be nem vett, de csakugyan megszenvedett vallásban mi a valóság? s mi viszont a babona és azon vallásnak követője micsoda könyveket használhat és hozattathat be magának; a polgári tvhozás utján meggyőződésünk szerint bebocsátkozni annál kevesebbé lehessen, — mivel a vallásnak egyedül való és legfelsőbb itélőbírája, — maga az istenség — s a világi törvényhozó a vallás velejéhez nem is nyúlhat, ebben a cikkelyben, minden más egyebeknek kihagyásával, csakis annyit kivánunk meghagyattatni, hogy a zsidók vallásbeli könyveik megvizsgálására és kinyomtatására nézve is csak azok a közönséges rendszabások szolgáljanak zsinórmértékül, melyeket a feljebb érdeklett hasonló tárgyakban, másokra nézve a törvényhozó test állapitand meg és hogy az úgynevezett matrikulákat a zsidók is másokkal egyenlő móddal és pontossággal folytassák.” A 8. §-hoz azt kívánták hozzáteni, hogy: „...mivel sem az előbbre ment századnak, sem a keresztény szelíd vallásnak lelke, egyáltalában meg nem engedheti azt, hogy kivált egy lakosi jusst nyert nemzetség csak azért, hogy az örökkévalót az keresztényektől külömböző módon imádja, s azzal a levegővel él; melyet a természet rendelt fentartó eszközéül az emberi életnek; taksát fizessen; a zsidók által eddig fizetődött türedelmi dij annyival inkább, mivel annak helyes voltát, maga az ország sohasem ismerte meg, se el nem fogadta azt; sőt annak beszedésében a közönséges törvényhatóságok egyenes és munkás részt sohasem is vettenek; hozandó törvény által örökre szüntessen meg.” A 9. §-ra úgy vélekedtek, hogy: „...külömben is minden csinosság és józan politika úgy kívánván, az utasok betöréséül szolgáló vendégfogadóknak a zsidók se tulajdonosai, se árendásai ne lehessenek; efelett, elhatván figyelmességünk oda is, hogy ha a törvényhozó test /amiben mi is megnyugszunk/ meghatározandja azt, hogy a zsidók, szeszes italokat apró mértékben áruló kocsmárosok többé ne lehessenek, — több ezer zsidó háznépeknek élelmek keresése további módjáról gondoskodni; erre pedig valódi emberiségből is időt engedni kelletik, a hozandó törvény végrehajtásául, annak kihirdetésétől számítandó három esztendős határidő szabattasson; végre pedig, a zsidóknak minden olyatén nemesi és jelesen pusztabeli javaknak kiárendálhatása a mely javakhoz telkes vagy gyalog taksások kötve nincsenek s által sem is adattattak, — engedtessen meg.284 A Büntető Törvénykönyv tervezetére tett észrevételeiben az I. rész VI. cikkelyének 18. pontjára (a prókátorokról) azt kívánta megjegyezni: „.. .hogy mivel a zsidók önnön felismerésére nézve is, részerkről csak azon esküvés tekintetik kötelező erejűnek, mely általok a zsinagógában minden szokott szertartások mellett tétetik le, annálfogva, 284 Az 1832-ik esztendőben Szent András havának 8-ik napján Tekintetes Nemes Borsod vármegyének Miskolczon tartatott közgyűlése jegyzőkönyvének kihúzása. MNL OL, N 119, 5. fasc. 356. sz. 133-137.
