Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1160 DEÁK ÁGNES letemet egyelőre amúgy zsebre tehesse, és annak foganatosítása ellen felszólalhasson. .Baloghnak több minden is volt a rovásán: két alkalommal lemondással fenyegetőzött véleményének figyelmen kívül hagyása miatt, összehívta önhatalmúlag a város 1861-ben választott, de a november eleji uralkodói rendelettel feloszlatott képviselőtestületét. Ráadásul az új, általa kinevezett megyei tiszti kar első ülésén egy az alkotmányosságot védelmező óvást fogadott el. Balogh szerint ugyan elsősorban azt hangsúlyozták, hogy rendületlenül bíznak az uralkodó nyilatkozatában, mely szerint minél előbb megszüntetni szándékozik az ideiglenes állapotot. Szerinte „az alkotmányossághoz vonzó remények” nyílt kimondása a sikeres működés előfeltétele volt. Nem csoda, ha érvelését Pálffy, de Forgách sem találta teljesen meggyőzőnek. Ráadásul Balogh 1862 áprilisában elérte Forgáchnál, hogy felmentést kapjon ez óvás szövegének a megyei jegyzőkönyvből való törlése alól, arra hivatkozva, hogy az már teljesen feledésbe merült, csak felhívná a figyelmet arra, s a kitörlés Balogh helyzetét lehetetlenné tenné. Balogh e konfliktusok során nem volt hajlandó önkritikára és meghunyászkodásra. Amikor például a városi képviselőtestület összehívása miatt Pálffy felelősségre vonta, öntudatosan így felelt: „A helybeli viszonyok megítélése reám bízatván, mi súlyosak legyenek azok, nem panaszolkodtam, mert nem panaszolkodás, hanem lehető orvoslásra hittem és hiszem magamat hivatva, nem múlékony síri csend, hanem állandós belső nyugalom megszerezhetésére irányoztam minden lépéseimet... ” Pálffy viszont úgy vélte, Baloghot a „túlzó engedékenység” és a „csekély erélyesség” jellemzi, s szívesen látta volna leváltását vagy lemondását, mivel joggal az volt a véleménye, hogy az efféle kivételezettség csorbítja a helytartói rendeletek tekintélyét. Forgách ugyan kioktatta Baloghot a „felsőbb rendeletek feltétlen végrehajtásáénak követelményéről, de magatartását, mivel „inkább tapintatlanságnak s erélytelenségnek, mintsem rossz akaratnak” tulajdonította, megvédte Baloghot is Pálffyval szemben.100 Talán az imént említett három megyei, illetve kerületi vezető okozta a legtöbb főfájást Pálffynak az engedelmességet illetően az első hónapokban, de más megyekormányzókról is tudjuk, hogy bár vállalták a rájuk rótt megbízatást, fenntartásaiknak hangot adtaik: Mérey Károly somogyi főispán körlevélben fordult a megye közönségéhez, úgy érezte, igazolnia kell magát. Ezt Forgách és Pálffy is nehezményezte. 1862 elején Mérey öntudatosan kijelentette, zokon vette az uralkodó és Forgách iránti hűségének „gyanúsítását”, s hogy a kancellár népszerűség iránti „vadászatinak tekintette felszólalását. Forgách azután kijelenti, hűségének kétségbe vonása nem állt szándékában, de a Jelen válságos viszonyok között” a kormány tekintélyének ártana, „ha föltétlen engedelmességet követelő intézkedései ellen bármi mérséklett óvásokat is fölmerülni engedne s tűrni fogna”.101 Simon 100 Pálffy jelentése Forgáchhoz, Buda, 1862. márc. 23., Forgách levélfogalmazványa Baloghhoz, Bécs, 1862. ápr. 13., Forgách levélfogalmazványa Pálffyhoz, Bécs, 1862. ápr. 13. MNL OL D 185 1862:236.; Balogh jelentése Pálffyhoz, Győr, 1862. febr. 28. uo. D 191 4206.III.1862.; az ügyről 1. még: D 185 1862:65., D 191 961.III.1862.; vő. Berzeviczy A.: Az absolutismus kora Magyarországon i. m. III. 369-370. 101 Mérey irata Forgáchhoz, Kaposvár, 1862. jan. 2., Forgách levélfogalmazványa Méreyhez, Bécs, 1862. jan. 10. MNL OL D 185 1862:15. Sennyey főtárnokmester 1867-ben Mérey nyugdíjazása kapcsán kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy Mérey az uralkodó parancsára vállalta el a posztot,
