Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1156 DEÁK ÁGNES miatt került nyugállományba, állapota azóta sem javult, s kérte felmentését. Az uralkodó azonban, nyilvánvalóan Forgách javaslatára, nem fogadta el lemondását. Néhány nappal később, de még mindig 1861 novemberében Szerdahelyi újra felmentésért folyamodott, óvatosan jelezve, hogy magyar alkotmányos szempontok is befolyásolják döntését, bár ezt nem saját dilemmaként említette, hanem olyan tényezőként, ami erőskezű megyei vezetőt igényel, amire saját magát alkalmatlannak minősítette. Mint írta, az uralkodó iránti hűségben őszült meg s a haza szolgálatában, de „se magamban országgyűlési törvény nélkül kivetett adó befizettetésének és újoncállításnak eszközlésére — mit vállalni különben erkölcsi halálomban [!] is kerülne — kellő erőt nem érezhetvén, se a megyének általam ismért egyéniségeiből olyatén tiszti karnak, mely hivatali képzettsége és jellemtisztasága mellett még a most érintett feladások teljesítésére is hajlandó volna, szervezhetése eránt bizalmat nem ápolhatván...”, nem vállalkozhat felelősséggel a feladatra. Erre Forgách dörgedelmes levélben ismét felszólította új hivatali pozíciója azonnali elfoglalására, kifejtve, hogy csodálkozik, hogy a megelőző évtizedben „az előbbi rendszer alatt szolgálni” megengedhetőnek tartotta, most pedig nem. Szemrehányást tett neki, hogy 1857-ben viszonylag rövid államszolgálati idő után kapott „tetemes” nyugdíjat, azt nem átallotta elfogadni, most viszont vonakodik az uralkodó érdekeinek szolgálatára. Tőle ez időben szokatlanul hangon fogalmazott a kancellár: „Megdöbbenve olvastam azon ürügyeket, melyeket Méltóságod utolsó levelében a legfelsőbb bizalom által reá ruházott hivatalnak magától leendő elhárítása végett fölhozni jónak látott... föl nem tehetem, hogy midőn Felséges Urunk érdekének előmozdításáról van szó, elég kislelkű legyen látszólagos akadályoktól megrettenni, vagy elég hálátlan ilyenek ürügye alatt a legfelsőbb kegyelemre való érdemetlenségét kitüntetni.”91 Pálffy láthatólag nem marasztalta volna Szerdahelyit, de Forgách minden rendelkezésére álló eszközt bevetett. Felszólította Haas Mihály szatmári püspököt, hogy hasson Szerdahelyire, aki személyesen felkereste a vonakodót. Szerdahelyi ekkor úgy nyilatkozott, hogy hajlandó átvenni a megye vezetését, de csak akkor, ha lemondását az uralkodó még egyszer elutasítja, s kifejezetten megparancsolja neki azt. Mint mondta, erre a biztosítékra szüksége van. Ezek után december 14-én jelentette, hogy elfoglalta hivatalát, s majd később szeretné tisztázni személyét Forgách vádjai alól, mivel „azoknak súlya alatt sem élni, sem halni nem akar”. Közben persze Forgách is tisztában volt azzal, hogy nem várhat tőle megfelelően erélyes fellépést, úgyhogy elhatározta, hogy ha talál megfelelő utódot, azonnal leváltja.92 így azután amikor 1862 júniusában Pálffy Szatmár megyei látogatása alkalmával Szerdahelyi újra kérte, immáron idős korára hivatkozva, felmentését, s Pálffy azt támogatta, Forgách előterjesztésére az uralkodó augusztusban végre visszahelyezte őt nyugállomá-91 Szerdahelyi levele Forgáchhoz, Vetés, 1861. nov. 22. MNL OL D 185 1861:931.; Szerdahelyi levele Forgáchhoz, Vetés, 1861. dec. 2., Forgách levélfogalmazványa Szerdahelyihez, Bécs, 1861. dec. 9. Uo. 1861:932. 92 Pálffy jelentése Forgáchhoz, Buda, 1861. dec. 2. MNL OL D 185 1861:933.; Haas levele Forgáchhoz, Szatmár, 1861. dec. 1. Uo. 1861:943.; Szerdahelyi jelentése Forgáchhoz, Szatmár, 1861. dec. 14. Uo. 1861:1025.
