Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
HIVATALVÁLLALÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDEJÉN 1147 telműen az alispáni betöltése ütközött nehézségbe, Máriássy Ádám például Borsodból azt jelentette 1861. november végén, hogy a helyi nemességből nem, de „polgári egyén”-t sem talált, aki hajlandó lett volna elvállalni a pozíciót.52 Haas Mihály szatmári püspök szintén úgy nyilatkozott decemberben, hogy a két alispáni pozíció még betöltetlen Szatmár megyében, viszont, tette hozzá, „a többi hivatalra szerfelette nagy a candidatusok száma”.53 Szatmár megyében január végéig nem kevesebb, mint 28 fő utasította vissza az alispáni hivatalt.54 Csanád megyében ugyanakkor, hogy ellenkező példát is említsünk, Dániel Antal, aki megyei törvényszéki ülnöki helyéről lépett vissza a megyei tisztikar kollektív lemondásakor, első jelöltként azonnal elfogadta a számára felajánlott első alispáni posztot.55 Általánosan jellemző volt viszont a szakigazgatási hivatalnokok: a megyei fő- és alorvosok, bába, levéltáros, „barom orvos”, főmérnök, telekkönyvvezető, telekkönyvi segéd, csendbiztosok továbbszolgálása. Kivételes esetnek számított, amikor Kraszna megyében mindhárom megyei orvos megtagadta az új hivatali eskü letételét, s lemondtak hivatalukról.56 Forgách kancellár egyébként kifejezetten támogatta az ellenzék soraiból átcsábított tekintélyes személyek hivatalnoki alkalmazását. Luby Zsigmond Szatmár megyei volt főjegyző kapcsán például kifejtette 1862 végén: „...a túlzó párt egyéneinek, kiket az idő s viszonyok kijózanítottak, a kormányhoz simulása a kormányra nézve közönyös nem lehet, hanem valóságos nyereségnek tekintendő. ... a kormány csak tért nyer, mégpedig nem pusztán magában az illető megyében, hanem azon szomszéd törvényhatóságokban is, hol az ilyes egyén ismeretes. Ez a legbiztosabb út a kiegyenlítés nagy művének létesítésére s egy szilárd kormánypárt alakítására, mely közös törekvéseink fő célját képezi.”57 Jó néhány megyei vezetőről is tudjuk, hogy hasonlóképpen gondolkodott. Mérey Károly Somogy megyei főispán is diadalittasan adta hírül 1863 tavaszán, hogy sikerült Bárány Gusztáv ügyvédet, 1861. évi országgyűlési képviselőt „közel három hétig tartó capacitatio” után meggyőznie az ellenzék helytelen politikájáról, aki azután szerinte „mindenben hozzám és a kormányhoz állott”, s elfogadta a megyei törvényszéki ülnöki kinevezést. Mérey külön súlyt helyezett, nyilván helyesen arra, hogy országgyűlési képviselőt sikerült megnyernie, mivel ezzel az ellenzék „rendíthetetlennek vélt oszlopát” sikerült megingatni. 52 Máriássy jelentése Forgáchhoz, Miskolc, 1861. nov. 29. MNL OL D 185 1861:940. 53 Haas levele Forgáchhoz, Szatmár, 1861. dec. 20. MNL OL D 185 1861:1097.; Somogy megyéből Mérey Károly főispán is „folyamodók sokaságá”-ról írt. Mérey jelentése Pálfíyhoz, Kaposvár, 1862. jan. 9. MNL OL D 191 ad 1365.III.1862. 54 „Névszerinti megnevezése azon egyéneknek, kik a Szatmár megyei alispányi hivataloknak elfogadására részerént írásban, részerént személyesen alólírott által felhívattak, a felhívást azonban egyátaljában el nem fogadták”. Szerdahelyi Pál Szatmár megyei főispáni helytartó jelentése Pálfíyhoz, Nagykároly, 1862. jan. 25. MNL OL D 191 2362.III.1862. 55 G. Tóth Ilona: Csanád megye igazgatása (1860-1867). In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből X. Szerk. Blazovich László. Szeged 1986. 156. 56 Nábráczky Antal Kraszna megyei főispáni helytartó jelentése Pálfíyhoz, Szilágysomlyó, 1862. febr. 19. MNL OL D 191 4545.III.1862. 57 Forgách levélfogalmazványa Pálfíyhoz, Bécs, 1862. dec. 8. MNL OL D 185 1862:1118. Az 1863-as tiszti címtárban közigazgatási tisztviselőként nem szerepel Luby. Magyarország tiszti névtára 1863. Pest 1863.
