Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1144 DEÁK ÁGNES csak tudatos „befolyás és rábeszélés”, azaz agitáció állhat.37 De az ellenszegülés szelleme egészen csavaros formát is ölthetett. Lehóczky László Zemplén megyei főispáni helytartó például 1862 januárjában arra panaszkodott, hogy az ügyvédek az új megyei törvényszékhez intézett iratokat „császári királyi törvényszékhez” címezik, s egyébként is „gúnyképpen” csak császári királyi hatóságról beszélnek. Maga is érezte annak diszkrét báját, hogy a „császári királyi” megjelölés, mely „minden igaz honfi által különben becsben s tiszteletben tartandó”, esik most kifogás alá, de a lényeget tekintve persze nem tévedett: a megelőző évtized hivatali megjelölésének felelevenítésével az új hatóságok pocskondiázása volt a szándék, ha azt nehezen is lehetett szankcionálni azon kívül, hogy az ezzel a címzéssel küldött iratokat a bíróság nem fogadta be.38 De természetesen a passzív rezisztencia megnyilvánulhatott egyszerűen a „megyei közönség semlegességében, s a közügyek iránti részvétlenségében”. Amikor 1862 tavaszán Forgách Pálffy ellenkezése dacára lehetővé tette, hogy a megyei kormányzók nyilvános megyei tiszti gyűléseket tartsanak, a legtöbb megyében a lakosság legkisebb figyelme és részvétele nélkül zajlottak ezek az ülések, melyekhez pedig a kancellár és az illető megyei vezetők is nagy reményeket fűztek, mondván, azok majd alkalmat teremtenek a lakosságban az új hivatalnokok iránti gyanakvást és fenntartást oldani.39 A hivatalvállalást hazaárulásnak minősítő harcias hangok mellett persze a lakosság köreiből fel-felhangzottak békülékenyebb hangok is. Megjelent például egy röpirat 1862-ben „Mit tartsunk azon magyar emberekről, kik ez időben a kinevezés utján nyert helyhatósági hivatalokat elválalják” címmel, melynek meg nem nevezett szerzője azzal érvelt, hogy tulajdonképpen csak ideiglenes helyettesítésről van szó, ami nem ellenkezik a magyarországi törvényekkel. S a hivatalvállalók nem csak a kormány, hanem „sokkal inkább a közönség érdekében vállalkoztak” hivatalviselésre. Hiszen ha ők ezt nem vállalják, az uralkodó kénytelen lenne újra Magyarországon kívüli hivatalnokokat ide vezényelni, s a magyarok visszavonulása nemzetiségi érdekeket sértene. így azután a szerző szerint a hivatalt nem vállalók is hazafiak, de azok is, akik „veszélyben forgó nemzetiségünk s nemzeti önállásunk megmentésének egy újabb próbájára vállalkoznak”. Lehetett persze ez a röpirat a kormányzat által megrendelt propagandakiadvány is, erre vonatkozóan azonban nem állnak rendelkezésre források.40 A megyekormányzói jelentések mindenesetre arra is rávilágítanak, hogy a hivatal nem vállalás ellenére a háttérből esetenként a helyi politikai elit soraiból többen is, ahogy Földváry János Heves megyei főispáni kormányzó fogalmazott, „kéz alatt közreműködtek” az új hivatalnoki karok összeállításában, taná-37 Privitzer István helytartótanácsos körrendeleté (Pálffy nevében) a megyei és kerületi kormányzókhoz, Pest város királyi biztosához, Buda polgármesteréhez, Buda, 1862. jan. 28. MNL OL D 191 2181.III.1862. 38 Lehóczky jelentése Pálffyhoz, Sátoraljaújhely, 1862. jan. 26. MNL OL D 191 2231.III.1862. 39 Vő. Szalay Nikodém (Baranya megye) jelentése Pálffyhoz, Pécs, 1862. jún. 18., Novák Ferenc (Zala megye) jelentése Pálffyhoz, Zalaegerszeg, 1862. ápr. 23. MNL OL D 191 1365.III. 1862. Vö. Sashegyi O.: Előszó i. m. 97. 40 Mit tartsunk azon magyar emberekről, kik ez időben a kinevezés utján nyert helyhatósági hivatalokat elválalják. Pest 1862.
