Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1142 DEÁK ÁGNES szempontból igencsak semlegesnek tűnő kérdés kapcsán: 1864 tavaszán A Honban megjelent tudósítás nyomán Földváry János Heves megyei főispáni helytartó jelenteni kényszerült Pálffynak, hogy a Tárná szabályozása ügyében általa összehívott tanácskozáson a községi elöljárók és az előkelő földbirtokosok nem voltak hajlandók a zöldasztalnál helyet foglalni, mivel a kápolnai postamesternő férje állítólag kijelentette előtte: „...talán csak nem ültök a zöld asztalhoz?” Földváry azután elhagyva az asztalt a terem másik pontján eredményesen lefolytatta az ülést, a résztvevők egy része ülve vagy állva, de maradt a helyiségben. Földváry igen fölényesen nyilatkozott a helytartónak: „...ha legkisebb dolguk van, s néha anélkül is, eljönnek hozzám, ... hanem ha többen vannak, egy oktalan ember szavára tüstént hajlandók a tüntetésre. Különben én el tudok vélek bánni, mivel esmerem őket.”29 Alkalmanként, elsősorban a provizórium első hónapjaiban, heteiben előfordultak enyhébb fizikai bántalmazások is. Mindenekelőtt a még 1861. október elején kinevezett Pest-Pilis-Solt megyei főispáni helytartónak, Kapy Edének kellett személyével szembeni, ahogy fogalmaz egy jelentésében, „borzasztó ingerültség”-gél megküzdenie az első hetekben. Balassagyarmaton az utcán lakosok közrevették, a Pesti Napló szerint „oly czimek- s megtisztelésben részesült, mit igen rósz omen gyanánt vehetett uj administratori pályáján”. Erre azután a katonaság — nyíltan hirdetve, hogy ez büntetésként történik — módszeres beszállásolásba kezdett a városba (Kapy úgy tudta, hogy teljesen ártatlan emberekhez akár 25 közlegényt is beszállásoltak!). Kapy kétségbe esetten kérte Forgáchtól a beszállásolás megszüntetésének kieszközlését, mondván, ez a személye elleni ingerültséget „fékezhetlen elkeseredésre” fokozza, életét és vagyonát is veszélybe sodorva. Pestre érkezte után ugyanis szállása, az István főherceg szálló előtt október 18-án több fiatal gyűlt össze, a katonaság a tüntetőket hat lövéssel tudta csak szétoszlatni.30 Sátoraljaújhelyen 1862 januárjában egyik éjjel a megyeháza lépcsőzetén egy névtelen iratot találtak, melyben azzal fenyegettek, hogy a megyei kormányzó, az első alispán, a pénztárnok, a főjegyző, valamint az egyik törvényszéki ülnök házai rövid időn belül lángok martalékává válnak.31 A kormányzat vezetői természetesen igyekeztek a hivatalnokok számára a fizikai és morális atrocitások ellen védelmet nyújtani s megkülönböztetett státust biztosítani. Az uralkodó még 1861. május 15-én a Magyarországon működő cs. kir. állami hivatalnokokat — akkor leginkább az adóbeszedésben közreműködő pénzügyi hivatalnokok inzultusoktól való megóvásának céljából — katonai védelem, azaz az országos hadparancsnokság joghatósága alá helyezte, s kivette őket a polgári bíróságok hatásköréből.32 1862 elején Szatmár megyéből 29 Pálffy levélfogalmazványa Földváryhoz, Buda, 1864. márc. 8., Földváry jelentése Pálffyhoz, Eger, 1864. márc. 16. MNL OL D 191 1943.IVA. 1864.; vö. Vidéki levelezések c. rovat, A Hon 2. évf. 54. sz. 1864. márc. 6. 30 Kapy jelentése Forgáchhoz, Verbó, 1861. okt. 25. MNL OL D 185 1861:845.; Különfélék c. rovat, Pesti Napló 12. évf. 239-3505. sz., 241-3507. sz., 249-3515. sz. 1861. okt. 17., okt. 19., okt. 29. 31 Az irat szerzőjét nem sikerült megtalálni. Lehóczky László Zemplén megyei főispáni helytartó jelentése Pálffyhoz, Sátoraljaújhely, 1862. jan. 26. MNL OL D 191 2362.III.1862. 32 Forgách levélfogalmazványa Degenfeld-Schonburg gróf hadügyminiszterhez, Bécs, 1861. okt. 17. MNL OL D 185 1861:724.
