Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
VÁROSI TISZTVISELŐK A KÉSŐ RENDI TÁRSADALOM KORSZAKÁBAN 1103 ték pozitívan. Ha elfogadjuk Mályusz Elemér adatát, mely szerint — a nem sokkal azelőtt fővárosi központi szerepkörét elveszítő — Pozsonyban 1789-ben a városi tanács csak nemes személyekből állt35, talán azt is megkockáztathatjuk, hogy a következő évtizedekben bizonyos esetekben akár csökkenhetett is a nemesi részarány a városi tanácsokban. Másrészt a nagyobb városokban a belső tanács létszámát meghaladó apparátus alkotta a tisztviselői kart, ami feltehetően tovább csökkenti a nemesi rangúak számtani és tényleges súlyát. Az az ezzel összefüggő vizsgálati szempont, hogy a városvezetésbe kerüléshez milyen megelőző pályafutásra volt szükség, továbbvezet a karrierutak vizsgálatának tanulságaihoz. A karrierutak vizsgálata A késő rendi korszak magyarországi városaiban általánosságban három út állt nyitva a polgári családok előtt, ha a helyi közösségben formális tisztséget akartak szerezni: 1. a hagyományos, polgári pályafutás, 2. a felsőbb fokú iskoláztatás révén megszerezhető szaktudás felhasználása, és 3. részvétel és pozíciószerzés a városi igazgatástól nem függő szervezetekben (a korszak újdonságaként leginkább az egyesületekben, de protestáns közösségekben a presbitériumban is).36 Mivel az utolsóként említett nem a városi hivatalszervezethez kapcsolódik, itt csupán az előbbiek jelentőségét mutatom be a pozsonyi evangélikus közösségből vett példákon. A 18. század középső harmadában még meghatározó volt a polgári jellegű tisztségviselés. Ennek lényege, hogy a vezető tisztviselőknek a városban előfeltételként előbb polgári címet kellett szerezniük, megválasztásuk pedig attól függött, hogy a polgárság felső rétegében sikerült-e tekintélyre szert tenniük. Foglalkozásukat tekintve leginkább a kereskedők közül kerültek ki ezek a városi tisztviselők. Három pozsonyi városi tisztviselő a győri Johann Gottfried Habermayer (71730-1812), a kőszegi Andreas Posch (71733-1799) és a soproni Georg Friedrich Fechner (71730-1816) életútjában közös, hogy származáshelyükön polgári családban születtek, Pozsonyban letelepedve beléptek a kereskedői testületbe, egy évtizeden belül tagjai lettek a választott polgárságnak, és később városi kamarási tisztséget szereztek. (Közülük legfiatalabban Habermayer, aki már 48 évesen viselte ezt a pozíciót, Posch esetében az első ismert említés idején már 56 éves, ő viszont azelőtt adószedője is volt a városnak.) Ez a fajta karrierút akár még magasabbra is ívelhetett. Főként a választott polgárság elöljárójának számító szószóló (Vormund) tisztségre választottak meg ilyen előzmények után személyeket, de erről a posztról már a városi tanács tagságába is jelöltséget lehetett szerezni. Nem csak Georg Friedrich Geletneky szűcsmester (1721-1803) pályafutása példázza ezt, aki kamarási tisztségét követően néhány évvel, 66 évesen lett szószóló, majd 72 évesen beválasztották a 35 Mályusz Elemér-. A magyarországi polgárság a francia forradalom korában. Bécsi Magyar Történeti Évkönyv évkönyve. I. 1931. 230. 36 Vö. Tóth Á.: Polgári stratégiák i. m. 113-122.
