Századok – 2015
2015 / 5. szám - Kujbusné Mecsei Éva: "Ki légyen főbíránk" Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között
NYÍREGYHÁZA FŐBÍRÁI 1753 ÉS 1848 KÖZÖTT 1087 A bíróválasztás új rendjének megváltoztatásáról 1822-ben tanácskozva azt latolgatták, hogy „miképp kellene a bírói választás módját úgy megállapítani, hogy a méltóságos uraságnak, úgy a városnak ne praejudicálna, azonban a választó népnek választó szabadsága is épségben hagyattatna, jövendőre nézve pedig állandóul rendes bévett szokásul szolgálna. Melyre nézve minden környülállásaival fontolóra vétetvén az eddig változólag s gyakorízben a választó népnek nem minden zúgolódása nélkül gyakorlott többféle bírói választás módjaik, végre azok közül az itt alább írt választás módja, mint amely által, amidőn a méltóságos uraságnak, úgy a városnak is candidálásbeli szabadságok egyformán határoztatna, de nem akadályoztatna, egyszersmind a választó népnek nagyobb kiterjedésű választásbeli szabadság engedtetik.”22 Ekkor úgy határoztak, hogy megneveznek 10-12 lakost, akikből a földesúr tisztje 5-6-ot candidál, és közülük választ majd egy főbírót a város népe. A választásra kijelölt órában sokan összegyűltek — köztük a helybeli papok és tanítók is — és miután a fő- és vicebírók hivatalukat megköszönve lemondtak, Jákó István uradalmi fiskális a beadottakból előbb a főbíróságra jelölt hat személyt, akik közül 67 szavazattal ismét Benkő Istvánt választották meg, majd a törvénybírónak ötöt, akik közül a legtöbb, 62 szavazatot Belus András kapott.23 1823-ban fontosnak tartották a jelölésre vonatkozóan rögzíteni, hogy a hivatalban lévő bírák természetszerűen jelöltek, továbbá a 12 főt úgy kell a választott közönség tagjainak összeállítani, hogy „vallásbeli tekintetekre” is figyelemmel legyenek.24 A város elismert főbíráinak egyike Benkő István, aki többek között volt vásár- és borbíró, pusztainspector. 1817-ben törvénybíró, 1818-ban beválasztották a senatusba, két év múlva a gazdálkodószékbe, és tagja lett a 3. testületnek, a communitasnak is. 1820-at követően főbíróként irányította a várost a Károlyiaktól való 1824-es örökváltság idején 1823-1826, majd 1828-1829, valamint 1833-1834 között. Főbíróságát 2 évre Mányik Péter, majd az újra törvénybírókból lett főbírók, 1827-ben Súlyán József (törvénybíró 1820-1822), 1830-1831 között Huray János (törvénybíró 1828), 1832-ben Suták Sámuel (törvénybíró 1830-1831) szakították meg. Ebben az időszakban újabb és újabb kihívások tették próbára az elöljáróságot: a megváltakozással Nyíregyháza törvényileg szabályozatlan jogi státuszba került. A földesúri jogokkal bíró parasztközösségre a vármegye igyekezett kiterjeszteni fennhatóságát és kedvező helyzetbe hozni a városbeli maroknyi nemességet. A főbíró feladata lett a belső ellentétek feloldása, a megyei elöljárókkal és a helytartótanáccsal való tanácskozás, a megfelelő ágensek megtalálása. Az elöljáróság vezetőjeként továbbra is részt vett a mindennapi élet szervezésében is: a statútumok alkotásában, az új lakosok befogadásában, a pusztabérletek megkötésében, a kölcsöntörlesztés bonyolításában és az ehhez szükséges újabb kölcsönök felvételében, a haszonvételek működtetésében, az ingatlan adásvétel nyomon követésében. Mindezen feladatok mellett az adószedést és a helyi igaz-22 MNL SZSZBML, V A. 12/a. 2/82. 231-233. föl. 1822. 23 A város lakossága ekkor kb. 12 ezer fő volt! 24 MNL SZSZBML, V A. 11. 1/1. No. 488. 1823.
