Századok – 2015

2015 / 5. szám - Kujbusné Mecsei Éva: "Ki légyen főbíránk" Nyíregyháza főbírái 1753 és 1848 között

NYÍREGYHÁZA FŐBÍRÁI 1753 ÉS 1848 KÖZÖTT

1081

masnak vélt a gazdálkodás szervezésére és a bíráskodásra. Igazságszolgáltatási joguk a 20 forintig terjedő ügyekre terjedt ki. Esetenként „criminális” ügyekben is ítélkezhettek, de csak „holmi gyümölcs, fejsze, kolomp s más efféle aprólékos lopókat és kóborló s katonákhoz adó asszonyi személyek esetében”.9 Büntetésként legfeljebb pálcázást szabhattak ki. Akit bírónak ajánlottak, az jó gazda hírében kellett, hogy álljon, erkölcsi feddhetetlenségéhez nem férhetett kétség, továbbá eléggé ismert volt mindig ahhoz, hogy az ún. ősgyűlésen jelen lévők felkiáltással megválasszák. Minthogy eleinte nemigen akadt írástudó az elöljáróságban, az adószedés adminisztrációjának szervezése is az ő feladata lett.

Az egy évre szóló tisztség kezdetben nem mindenki által szívesen vállalt kötelesség volt, hiszen erre az időre ott kellett hagyni a távoli határban fekvő gazdaságot és az év nagy részét a köz ügyeivel foglalatoskodva bent a városban tölteni. Ha a megválasztottnak volt olyan korú fia, rátermett veje, vagy kellőképpen erélyes felesége, aki átvehette az irányítást, akkor nem szenvedett kárt a gazdaság. Ha nem, akkor „házi környülállására” való tekintettel lehetett kérni a tisztség alóli felmentést. Amennyiben nem találta a földesúr kellőképpen nyomósnak az indokot, a közfeladat visszautasítása súlyos büntetéssel járt.10 11

Volt, aki megtehette, hogy akár több alkalommal is vállalja a mind több előnnyel járó tisztséget. Liskány Andrást először 1758-ban, majd 1765-ben és

1766-ban is főbírónak választották. Az utolsó évben, hogy gazdaságában való kiesését kompenzálják, már 40 rénes forint honoráriumot is megszavaznak számára a földesúri regálékból befolyó jövedelemből.11

Bár a különböző helyekről történt folyamatos bevándorlásnak köszönhetően a népesség egyre nőtt, az alkalmasnak ítéltek köre alig bővült. A formálódó igazgatási elit csupán néhány családból állt. Ezek zömét azok a betelepítés évében potenssé válók adták, akik közül többen fő- vagy vicebírók lettek, esetleg más tisztségeket viseltek.12

9 Cservényük László: Az újratelepítéstől 1848-ig. In: Nyíregyháza története. Szerk. Cservenyák László, Mező András. Nyíregyháza 1987. 63.

10 A tisztség visszautasítása nem egyedi eset volt, ezért a rend fenntartása érdekében az úriszék határozatban mondta ki, hogy a megbízatást el nem fogadókat büntetéssel: áristommal, illetve 12 rénes forint bírsággal sújtják. MNL SZSZBML, V A. 11/i. 40/40. 1792:12. Hogy ez visszatartó erő lehetett, mutatja Fitkonidesz Mátyás csizmadia esete, akit mint az adószedéshez nagy segítséget jelentő írástudót esküdtnek jelölt a főbíró 1793-ban, de ő nem akarta elfogadni a tisztséget, „ellene szegezte magát” az elöljárónak, sőt a tizedest meg is ütötte. Mégis elvállalta a köztisztséget, mert már nevét jelentették a foldesúmak, és makacskodása esetén 12 rénes forint büntetéspénzt kellett volna fizetnie. Lásd MNL SZSZBML, V A. 12/a. 1/81. 189. föl. 1793. július 24.

11 A családjából az 1770-es években még János is vállalt főbíróságot 1773-ban, 1774-75-ben és 1780-ban.

12 Ezek a családok a megváltakozás után is megtartották vezető szerepüket a városvezetésben, illetve az 1803 előtt jelentősebb tisztséget viselők népesedő családjából is bekerültek néhányan a fontosabb tisztségekbe. A Nagy családból még öten viseltek a családból tisztségeket az 1800-as évek első harmadában. A Regulyak közül Sándort, a település első nótáriusát, aki 1757-1796 között árvagyámi feladatokat látott el, beválasztották az alakuló communitásba is 1793-ban, ahol helyét fia, Gábor vette át 1804-ben, aki 1810-1811-ben törvénybíró, 1812-ben főbíró lett, majd szintén apja munkáját folytatva 1826 és 1834 között árvagyámi feladatokat látott el. Sámuel, aki majd 1835-ben a tanácsnak, 1841-től pedig az electa communitasnak lett tagja, 1841-1843 között albíró és kapitány is volt. A Franko család 5 köztisztséget vállaló tagja közül György már 1768-ban esküdt, 1780-1781-ben fő-