Századok – 2015
2015 / 5. szám - Dobszay Tamás: "A falu jegyzője" Az alsófokú igazgatás személyi feltételeinek kérdése a rendiség utolsó évtizedeiben
1066 DOBSZAY TAMAS zést monopolizáló, illetve csak az uralkodóval megosztó klérusra. Ráadásul a közbeeső időben a tervezett rendezés azzal is járhatott volna, hogy a világi tényezők olyan személyt fogadnak fel a kántortanítói poszttal is járó jegyzőségre, akiknek tudása, netán meggyőződése, tevékenysége szemben áll a katolikus tanítással. A főrendek ezért megismételték a kántortanító jegyzőkre vonatkozó igényüket: az egyházi szolgálatot is ellátó jegyzők felfogadására-elbocsátására az egyházi hatóságoknak is befolyással kell lenniük.34 Az alsótábla válasza azonban ragaszkodott a javaslathoz. „Megtörténhetik, hogy valaki kántori szolgálatjára nézve még a községnek is különben tetszik, de jegyzőnek — mint ily minőségében lomha rendetlen, és értetlen ember — nemcsak méltán nem tetszik, hanem abbeli szolgálatjában az egész községnek nyilvános romlása nélkül meg nem szenvedhetik.” Ezért „habár a jegyzői szolgálattal másféle szolgálatok vágynak is némely helyeken egybekötve, mindazok között a jegyzői szolgálat az első és legfőbb, a többi pedig csak mellékes tekintetű állapot.” Megismételték azt az érvet is, amely leginkább fenyegetőnek tűnhetett az egyház társadalmi befolyására: „mivel nem lehet most még előre tudni azt, hogy a nép nevelése tárgyában minő befolyást fog majd annak idejében az egyházi rendnek engedni a törvényhozás,” az egyháznak befolyást adni nem lehet.35 A főrendek erre megfordították az alsótábla érvelését: lehet valaki jó jegyző, de ha csapnivaló tanító vagy kántor, akkor ne kelljen az ezért felelős egyházi hatóságnak az illetőt elviselnie.36 A megoldást Somogy megye követe, Somssich Miklós jelölte meg, „küldői a jegyzői hivatalt a kántorságtól elválasztani kívánván.” Látva, hogy nem közelednek az álláspontok, az úrbéri törvények módosítására vonatkozó törvényt végül a jegyzők helyzetének rendezése nélkül terjesztették fel az uralkodóhoz.37 A következő országgyűlés nem sokkal berekesztése előtt Szemere Bertalan megfogalmazásában valóban Somssich szavainak értelemében dolgozott ki, most már kifejezetten a jegyzőkre készült önálló törvényjavaslatot. Eszerint a jegyzőség minden más feladattól függetlenített, „különös és magában álló hivatallá tétessék”. Kellő anyagi erő híján a kisebb községeket a törvényhatóságok rendezték volna „szakaszokba”, azaz körzetekbe, s egyben a jegyző javadalmazását is ők határozták volna meg. A posztok betöltése céljából hosszabb időtartamra a községek választanák a jegyzőt, akit viszont csak a megye előtt folytatott perrel lehetne leváltani, helyettesítéssel. A javaslat nagy vonalakban a választási eljárást is szabályozni kívánta. Indoklása a rendezés célját is megadta: a községeknek módja és joga legyen szabadulni az alkalmatlan jegyzőtől, de a kötelességében híven eljáró jegyző is legyen védve a méltatlan támadásoktól. A törvény hatályát minden adózó községre, tehát a szabad kerületekre is ki akar-34 Konkoli Thege Pál I. 341. és 348. Az erre válaszoló alsótáblai üzenet: 1839. nov. 21-i 60. ülésből: Ogy. ír. 1839-40. II. 360. 95. sz. Újabb főrendi üzenet: 1839. dec. 14. Ogy. ír. 1839-40. II. 371-372. 104. sz. 35 1840. febr. 24. 92. orsz. ülés írásai Ogy. ír. 1839-40. III. köt. 95. 142. sz. 36 1840. márc. 10-i 104. ülés. Ogy. ír. 1839^10. III. kötet. 107. 156. sz. alatt 37 1840. febr. 24. 92. orsz. ülés. Felséges Első Ferdinánd[tól]... sz. k. Pozsony városába 1839-dik esztendei Szent Iván havának 2-dik napjára rendelteit Magyarország’ közgyűlésének jegyzőkönyve. Pozsony 1839-1840. II. 144. CXXX. orsz. ülés 1840. ápr. 11. Ogy. Jkv. 1839-40. II. 370.
