Századok – 2015
2015 / 5. szám - Dobszay Tamás: "A falu jegyzője" Az alsófokú igazgatás személyi feltételeinek kérdése a rendiség utolsó évtizedeiben
AZ ALSÓFOKÚ IGAZGATÁS ... KÉRDÉSE A RENDISÉG UTOLSÓ ÉVTIZEDEIBEN 1059 1785-ben — megfelelő javadalmazásuk érdekében — a kisebb településeknek közös, községi körjegyző félfogadását ajánlotta.9 Az uralkodó azonban — bár tetszését nyilvánította a Kancellária községi javaslatairól — az állami feladatok végrehajtását mégis inkább az autonómiájától megfosztott megye újonnan létesítendő járási jegyzőségeire akarta bízni, tehát az alsófokú igazgatás államosítását kezdeményezte. Általános szabályozás híján az egyes kerületek intézkedhettek a fenti elvek alapján. Palóczy László 1833-ban így idézte fel a kialakuló gyakorlatot: „néhai II. József császár a vármegyék tisztjei között az esküdteket eltörülvén ezek helyett kerületi Nótáriusokat állított föl, s ezek kezeik alatt több helységek voltának. Az ugyan hogy az esküdtek [...] parancsolattal eltömítettek, törvényeink ellen ejtett bánás módja volt, de megmutatta a tapasztalás, hogy maga az intézet jó foganatot szült, mivel jobb lévén a fizetés, kerületi olyatén jegyzőknek jelesebb tagok ajánlották föl magukat, s emiatt úgy a Helységek közdolgaik, mint a legfőbb úri szolgálat jól és ugyancsak nyomósán vitettek elől.”10 A józsefi rendszer bukása azonban elsodorta a kerületek által szervezett körjegyzőségeket, helyreállítva a megyék régi szervezetét, így az esküdtek tisztét is. A felvilágosult abszolutizmus maradandó eredményei között kell azonban említenünk elsősorban a jegyzőfogadás szorgalmazását, amelynek hatására terjedt a falujegyzők alkalmazása. Hajdú Lajos pl. Tolna megye egy járásában kimutatta, hogy míg 1785-ben a helységek többségében még nem alkalmaztak nótáriust, nem sokkal később már a járás a valamennyi településének volt jegyzője; igaz a megfelelő személyek hiánya miatt sok helyen alkalmatlan tisztsége viselésére.11 Továbbá immár rendelet szabályozta a jegyzők feladatait. Kötelességükké tette a számadások és a hatóságoknak szóló jelentések elkészítését. Az ő feladatuk lett a lakossági „fogyások és szaporodások” „népesség könyvekbe” történő beírása. Nekik kellett vezetni a község jegyzőkönyveit, amelybe a rendeleteken kívül a helyi, főként peres ügyek is bekerültek. A szokásokhoz igazodva a rendelet elismeri a jegyzőnek a helyi érdekek képviseletét segítő szerepét is, amikor kötelességei közé számlálja a könyörgő levelek megírását, a toll forgatását akár a község egésze, akár egyes lakosok ügyeiben.12 A földesurak törekvését magánhatalmuk növelésére jelzi, hogy az 1792-1793-as regnikoláris bizottságok munkálataiban a rendek ki akarták terjeszteni az uraság megerősítési jogát az Urbárium szerint szabadon választandó jegyzők állítására.13 A javaslatból ugyan egyelőre nem lett törvény, ám a gyakorlatban a viszonyok a századforduló táján ténylegesen éppen így alakultak. A kormányzat törekvései ettől némileg eltértek, amennyiben védeni igyekeztek 9 Hajdú Lajos: II. József közigazgatási reformjai Magyarországon. Bp. 1982. 140-141. 10 Ogy. Jkv. 1832-36. IV 210-212. 11 Hajdú Lajos: A közjó szolgálatában. A jozefinizmus igazgatási és jogi reformjairól. Bp. 1983. 295-297. 12 Szabó Miklós: Az erdélyi falujegyzői intézményről. In: Művelődéstörténeti tanulmányok 1. Szerk. Csetri Elek - Jakó Zsigmond - Tónk Sándor. Bukarest 1979. 186-187. Csizmadia A.: A községi igazgatás i. m. 318. 13 Operata excelsae deputations in obejcto urbarii per articulum 67. anni 1791. ordinatae. Pozsony 1826. Art. VI. 4.§.
