Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
LELETKATASZTER, KORPUSZ 1017 A településekre utaló régészeti leletek értékelését a keltezés bizonytalansága nehezítette, amit Istvánovits az edénytípusokat értékelve mutatott be. Az említett 81 települési forráshelyek közül a legkorábbi négyét124 a szerző azzal zárja, hogy all. századra „már ki kellett alakulnia a kora Árpád-kori településhálózatnak, mely alapvetően csak a tatárjárás után változott meg. Hogy a korai településhálózat meglehetősen sűrű lehetett, azt a földrajzi nevek etimológiai vizsgálata igazolja.125 Ez alapján kevert népességgel számolhatunk a Rétközben. A peremen inkább magyar, a mocsarasabb, belső területen inkább szláv neveket találunk, de ezek a tömbök nem különülnek el élesen. Ugyancsak szétszórtan helyezkednek el az ismeretlen eredetű nevek. A török nevek elősorban a Rétköz peremén végigfutó út mentén sorjáznak.”126 „A régészeti leletek alapján ... az önként meghódoló lakosság meglehetősen gyér lehetett a Rétközben. A terület keleti része avar gyepű része volt, nyugati felén avar lakosságot találtak a honfoglalók. A sírleletek alapján a honfoglalók és az itt talált (alapvetően avar) lakosság összeolvadása hamar megkezdődött: a X. század közepén nyitott ún. köznépi temetőkben már ez követhető nyomon. A honfoglalók jellegzetes leletei és rítusa (pl. Ibrány-Esbó-halom 197. vagy 199. sír) ezekben a temetőkben együtt fordul elő a honfoglalók által »helyben talált« lakosság immár a X. századra jellemző hagyatékával. A »helyben talált« kifejezést azért tettem idézőjelbe, mert nem világos számomra, hogy a köznépi temetők alapján rekonstruálható viszonylag nagy számú »őslakosság« mekkora hányada származik azok közül, akik a honfoglaláskor a Felső-Tisza-vidéken laktak, és mekkora hányada települhetett ide a X. század közepén (lásd az antropológiai vizsgálatok eredményeit!). A kérdést már csak azért is nyitva hagyom, mert ez alapvetően a megelőző időszak — IX. század — kutatási problémáit érinti.” - zárta gondolatgazdag és problémaérzékeny felvetését a szerző.127 Könyve elismerő értékelést kapott.128 5. RÉVÉSZ LÁSZLÓ: HEVES MEGYE 10-11. SZÁZADI TEMETŐI (Die Gräberfelder des Komitates Heves im lO.-ll. Jahrhundert). Szerk.: Bende Ildikó, lektor: Kovács László. MAGYARORSZÁG HONFOGLALÁS KORI ÉS KORA ÁRPÁD-KORI SÍRLELETEI 5. Sorozatszerk.: Kovács László - Révész László. Budapest 2008, 491 oldal, 294 kép, 98 tábla, nem sorszámozott felsorolások. Munkatárs: Fodor László, Füredi Ágnes, Kovács László, Vörös István. A kötet megírását az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával vált le-124 Dombrád, Fancsal, Porvod az 1067 táján kelt, de csak 1289-es átiratban fennmaradt oklevélben tűnik fel, amikor az Aba nembeli Péter ispán egyebek között az itteni birtokait is a százdi apátságnak adományozza, továbbá egy 1067 körül írt, de csak 1267-es átiratban fennmaradt oklevélben felsorolt vencsellői javait atyafiaira hagyja, 1085-ben pedig már [KislVárda is létezett: Istvánovits Eszter 2003, 263; vö. Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza 1997, 64, 74, 158-159, 201-202. 126 A rétközi földrajzi nevek és víznevek áttekintése: Istvánovits Eszter 2003, 264r-267, 268-270. 126 Istvánovits Eszter 2003, 271. 127 Istvánovits Eszter 2003, 455. 128 Lőrinczy Gábor-Türk Attila: Istvánovits Eszter. A Rétköz honfoglalás és Árpád-kori emlékanyaga... A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Archaeologica 10 (2004) 581-584.
