Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: "Medicina contra peccata mundana" Késő középkori főúri misealapítványok II/443
KÉSŐ KÖZÉPKORI FŐÚRI MISEALAPÍTVÁNYOK 461 42,3%-át e rend valamely kolostortemplomában hívták életre. Mindez egyértelműen alátámasztja a pálosok közismert késő középkori népszerűségét, mely a nemesség legfelső rétegében mindvégig töretlen volt.55 A ferencesek jelentősen elmaradtak a misealapítványok terén a pálosoktól, noha kiváltképp a bárók támogatták az obszerváns ágat a 15. század derekától kezdve.56 Mindez kissé eltér a Jagelló-kori nemesi végrendeletekből kirajzolódó képtől, hiszen azokban a ferencesekre hagyott javak arányaiban felülmúlják a pálosoknak tett adományokat. Igaz ugyan, hogy a Kubinyi által elemzett testamentumok döntően köznemesektől származnak.57 A koldulórendek közül a dominikánusok és az Agoston-rendi remeték két kolostorában rendeltek egy-egy misét, az utóbbi esetében nem a Magyar Királyság egyik szerzetesházában, hanem Bécsben. A monasztikus rendeket egyedül a bencések, míg a kanonoki közösségeket az Ágoston-rend, valamint a premontreiek képviselik, alátámasztva azt az ismert tényt, hogy monasztikus rendeket kevéssé preferálták korszakunkban. Amennyiben a szerzetesi és szekuláris intézmények közti arányt vesszük górcső alá, úgy az előbbiek javára billen a mérleg nyelve: a szerzetes házakban alapított misék közel 58%-ot tesznek ki. Mindez eltérő képet mutat a pozsonyi polgárok gyakorlatához képest, akik elsősorban a városi plébániaegyházakat részesítették előnyben.58 Ami a világi klerikusoknál rendelt miséket illeti, egyértelműen a plébániaegyházak áldozópapjait favorizálták az előkelő családok tagjai (27%), majd pedig a székesegyházak és a kápolnák következtek, szinte fej-fej mellett (7, illetve 8%). Az egyházi intézmények kiválasztásának motívumait vizsgálva egy fontos összefüggésre lehetünk figyelmesek. A saját alapítású, a família kegyurasága alatt álló, valamint — természetesen amennyiben a kettő nem esik egybe — a temetkezőhelyként kijelölt templomokban, kápolnákban hozták létre a misealapítványok 35%-át. Esetenként a klerikusok számára, státuszára vonatkozó előírásokat is megfogalmaztak az alapítólevelekben. Cobor Imre rendelkezése értelmében a szentmiséket csak és kizárólag pozsonyi kanonokok celebrálhatták (per unum fratrem concanonicum nostrum et non per alium sacerdotem). A feltétel hátterében az alapító társadalmi rangjának megfelelő presztízs biztosítása állhatott. Frangepán Beatrix két lepoglavai alapítványában (1507, 1508) előírta a pálosok számára, hogy a vikáriuson kívül legalább 20 szerzetes (fratres pro divino cultu ad minus viginti) lakjon a kolostorban, hogy biztosítva legyen az istentisztele55 Kubinyi András-. Magyarország és a pálosok a XIV-XV században. In: Decus Solitudinis. Pálos évszázadok. (Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti Konferenciák 4/1.) Szerk. Sarbak Gábor. Bp. 2007. (Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti Konferenciák 4/1.) 47-48.; Beatrix Fülöpp-Romhányi: Die Pauliner im mittelalterlichen Ungarn. In: Beiträge zur Geschichte des Paulinerordens. Hrsg, von Kaspar Elm. (Berliner Historische Studien Bd. 32.) Berlin 2000. 150-151. 56 F. Romhänyi Beatrix: Ferencesek a késő középkori Magyarországon. In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára I. Szerk. Őze Sándor, Medgyesy-Schmikli Norbert. (Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti konferenciák 1/1.) Piliscsaba-Bp. 2005. 118-119. 57 Kubinyi A. : Főúri és nemesi i. m. 334. 58 Majorossy, J: Church in Thown i. m. 143.
