Századok – 2014
FIGYELŐ - Gergely András: Lajtai L. László: "Magyar nemzet vagyok". Az első hazai tárgyú történelemkönyvek nemzetdiskurzusai III/779
FIGYELŐ Gergely András LAJTAI L. LÁSZLÓ: „MAGYAR NEMZET VAGYOK” Az első hazai tárgyú történelemkönyvek nemzetdiskurzusai Merész a kijelentés, így első személyben: „magyar nemzet vagyok”. Persze nem azt jelenti, hogy a szóló lenne a magyar nemzet, hanem azt: ’magyar nemzetiségű vagyok’, ’a magyarokhoz tartozom’. Még a 19. század elején sem ekként határozták meg magukat a Kárpátmedence középső térségeinek lakói, hanem szűkebb pátriájuk szerint. - Ahogyan Bálint Sándor hatalmas műve címébe emeli: A szögedi nemzet.1 Mert e város lakói magukról azt mondták: „szögedi nemzet vagyok”, vagyis szegedi származású, nemzetiségű, a városiakkal atyafiságos a kijelentő. Másszóval mindkét kijelentés egy-egy eredetközösségre utal, amelyek nem állnak ellentmondásban egymással. Mégis: a helyi ’nemzetek’ lassan átadták helyüket a legnagyobb közösségnek, a nemzetnek. Mindez a 19. század első felében játszódott le. 1848. október 4-én, amikor Kossuth toborzó kőrútján Szegeden járt, e szavakkal kezdte beszédét: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa!”2 Szeged ’népe’ itt már csak a nemzet egyik része, s hogy éppen büszkesége, oszlopa, abban nemcsak bibliai utalás rejlik, hanem az itteni születésű Dugonics András Szegedmitológiájának elismerése is, amely szerint az ország és nemzeti fejlődésének igazi központja a Tisza-vidék, azon belüli is a középpont a Tisza és a Maros összefolyása, vagyis Szeged.3 S még egy szál Dugonics és Kossuth között: bár nem elsőként emlegeti,4 de Dugonics terjesztette el a ’Magyarok Istene’ különös jelzős szerkezetét, amely 1848-ban Petőfi Nemzeti Dalában refrénként hangzik fel a versszakok végén - Kossuth pedig gyakran használta ezt a kifejezést 1848-ban, ugyancsak a mozgósítás szándékával, éspedig Szegeden is (említett rövid beszédében kétszer is.) 1 Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Szeged, 1977. 2 Kossuth Lajos 1848-49-ben III. Kossuth Lajos az OHB élén I. (S. a. r. Barta István) Bp. 1963. 78. (A „Szegednek népe, nemzetem büszkesége” kijelentés az ország első egész alakos Kossuth szobrának — avatták 1902-ben — talapzatára van vésve, ekkorra már szállóigévé vált.) 3 Szörényi László: Dugonics András. In: Szörényi László: Memoria Hungarorum. Bp. 1996. 108-137. (Kossuth a beszédben azt is sejteti, hogy Pest-Buda feladása esetén Szeged lehet a főváros...) 4 Jelenlegi ismereteink szerint Szaitz Leo használta először. A kifejezés gyökere arra a téves elképzelésre vezethető vissza, hogy a magyarok elődei akkori szomszédaiktól, a kínaiaktól már az ősidőkben egyistenhitet vettek át, amelyet a kereszténység felvétele tovább alakított, de ez a folytonosságot nem érintette.
