Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541-1658) V/1111
AZ ERDÉLYI VÁRMEGYÉK TISZTSÉGVISELŐI KARA A 16-17. SZÁZADBAN 1115 Szaktudásukat azonban „gyakorlati képzés” során sajátították el, és a possessor bejegyzések tanúsága szerint többen az alapvető „szakkönyvtárral” is rendelkeztek: Tripartituma maradt fenn Nagyfalui János Doboka vármegyei jegyzőnek19 és a Kolozs megyei Diósi Gáspárnak is.20 Az említett gyakorlati képzést túlnyomórészt a fejedelmi kancellária jelentette, többségük ugyanis innen került a nótáriusságba. Trócsányi Zsolt bő három évtizede a rendelkezésére álló adatok alapján csupán egyetlen olyan kisebb kancelláriai deákot talált, aki vármegyei tisztségbe került,21 a nagyobb kancelláriai jegyzők kapcsán pedig megjegyezte: „Úgy hisszük (...) elsősorban a törvényhatósági, városi tisztségviselők rendszeres felkutatása, de a magánföldesúri tiszteké is alaposan meg fogja növelni ismereteinket a nagyobb kancellária deákjainak előző és további sorsáról.”22 Az utóbbi évtizedek kutatásai reményeit teljes mértékben igazolták, bár ugyanakkor úgy tűnik, a vármegyei tisztségek közül szinte kizárólag a jegyzői az, amelyben hosszabb-rövidebb ideig megállapodtak a volt kancellista deákok. A kancellária mellett esetenként az erdélyi hiteleshelyek, a kolozsmonostori konvent, illetve az erdélyi káptalan requisitoraiként tevékenykedtek (ám itt meg kell jegyeznünk, hogy néhányuk kivételével általában szintén kancelláriai gyakorlat után), esetleg városi jegyzőként, vagy a kormányzat különböző, általában kincstári igazgatás helyi szerveinél (sókamarai, váruradalmi tisztségviselő). Kolozs vármegye 13 ismert jegyzőjéből hat a kisebb,23 24 25 Diósi Gáspár a nagyobb kancellária deákja volt, négyen pedig requisitorok voltak korábban vagy párhuzamosan.24 25 Torda 11 nótáriusából26 hárman a kisebb,26 öten a nagyobb kancellárián27 jegyzősködtek korábban. Thoroczkai Kovács Mihály és Nyilas másképpen Kolozsvári Mihály deák megyei jegyzősége előtt (előbbi pár-19 A könyvbejegyzés: „Joannes Nagyfalvi nótárius modemus comitatus Dobocensis ex animi sui sinceritate dono dedit pro memoria generoso domino Joanni Vas anno 1607. Provide íutura si vis esse sine cura.” Muckenhaupt Erzsébet-. A Csíki Székely Múzeum „Régi Magyar Könyvtára”. Csíkszereda, 2009. 73. 20 „Ex libris Gasparis Diosi de Colosvar, 1676 27 Junii.” A kolozsvári Akadémiai Könyvtár Régi Magyar Könyvtár-gyűjteményeinek katalógusa. Szerk. Sipos Gábor. Kolozsvár 2004. A Református Kollégium Könyvtára 890. sz. 21 Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata 1540-1690. Bp. 1980. 374. 22 Uo. 200. 23 Kibédi János, Hajósi Ferenc, Szőlősi István, Varsolczi István, Polyáni Veres István, Benkő Bálint, Diósi Gáspár. 24 Óvári János, Kibédi János, Hajósi Pál, Tordai Imre. L. Bogdándi Zsolt-. A kolozsmonostori konvent a fejedelemség korában. (Erdélyi Tudományos Füzetek 274.) Kolozsvár 2012. 70-71., 78-80. Ugyanez a requisitor-vármegyei jegyző „perszonálunió” figyelhető meg, a rendelkezésre álló adatok alapján, Bihar vármegye és a váradi káptalan esetében. Például az 1560-as években Albert deák párhuzamosan a megye jegyzője és a káptalan requisitora. Az erdélyi fejedelmek Királyi Könyvei I. 1569-1602. 1. János Zsigmond Királyi Könyve. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Fejér Tamás, Rácz Etelka, Szász Anikó. (Erdélyi Történelmi Adatok VII. 1.) Kolozsvár 2003. (a továbbiakban: ErdKirKv 1/1.) 50., 67., 69. sz. 25 Elsődleges források híján, a korábbi szakirodalom alapján Szaniszló Zsigmondot is a vármegyei jegyzők között tartottam számon, az adatok ellenőrzése alapján azonban igen valószínű, hogy csak a város jegyzője volt, Trócsányit a nemes város nemesi universitas-ára utaló kifejezés vezethette tévútra. Vö. Szaniszló Zsigmond naplói 1682-1711. Közli: Torma Károly. Történelmi Tár 1889. 1. közlemény: 230-269. 249.; Trócsányi.: Erdély központi i. m. 370. 26 Sárosi János, Maksai Balázs, Sárpataki Márton. 27 Király falvi Péter deák, Pápai Zsigmond, Gazdag Sándor, Kovács István.
