Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Frojimovics Kinga: Egy embermentő példája? Id. Antall József és a lengyelországi zsidó menekültek Magyarországon a második világháború idején IV/931
940 FROJIMOVICS KINGA A határ magyar oldalán, többek között Nagykanizsán, Barcson, Murakeresztúron, Babócsán és Gyékényesen tevékenykedtek lengyel megbízottak. A jugoszláv oldalon pedig a határt sikeresen átlépők részére a belgrádi lengyel követség katonai attaséja, Tadeusz Wasilewski alezredes ún. információs központokat létesített Szabadkán, Eszéken, Verőcén, Csáktornyán és Kaproncán.45 Az evakuációt a magyar Belügyminisztérium és Honvédelmi Minisztérium különböző eszközökkel támogatta. A Belügyminisztérium elfogadta például a budapesti lengyel követség által 1939. szeptember 1. után kiállított előbbre keltezett útleveleket, melyeknek tulajdonosa így nem a háború kitörése után érkezett menekült lett, és megengedte a lengyeleknek, hogy ők döntsék el kiket akarnak evakuálni. Ezen kívül anyagilag támogatta a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottságot, élelmezte az országon átvonulókat és a Honvédelmi Minisztérium listái alapján polgári ruhával látta el az evakuálásra kijelölt katonákat. A németek kijátszása érdekében az Antall vezette osztály még azt is megtette, hogy a lengyelekkel előre megbeszélve egy-egy úgymond szökésen rajtakapott személyt vagy csoportot letartóztattak, miközben máshol tömegek szöktek át a határon. A letartóztatottakat aztán néhány nap múlva szabadon engedték.46 A két minisztérium konspirációja nyilvánvalóan csak a politikai vezetés egyéb résztvevőinek beleegyezésével, sőt aktív támogatásával valósulhatott meg. A német szövetségesekkel szembeni ellenállásnak ez a módja néha nehéz helyzetbe hozta a különböző magyarországi társadalmi szervezeteket, amelyeknek el kellett számolniuk segélyakcióikról a nemzetközi központnak. A Magyar Vöröskereszt 1940 márciusában például meglehetősen tanácstalanul fordult a külügyminiszterhez a következő kérdés kapcsán: a Nemzetközi Vöröskereszt genfi központja táviratban megkérdezte a Magyar Vöröskeresztet, hogy mennyi lengyel menekült él aktuálisan Magyarországon. A budapesti iroda adatai szerint ekkor Magyarországon nagyjából 27 ezer lengyel katona és 11500 lengyel civil tartózkodott. A tömeges evakuáció miatt azonban a következő probléma elé került a budapesti Vöröskereszt: „Tekintettel arra, hogy néhány hónappal ezelőtt még a katonai internáltak száma 38 ezer körül mozgott, a lengyel katonai internáltaknak rövid idő alatt 11 ezerrel való megcsappanása, amennyiben ez nemzetközi nyilvánosságra kerül, német részről esetleg diplomáciai lépéseket vonhat maga után.” Ezt követően a külügyminisztertől azt kérdezték, hogy elküldhetik-e a genfi központnak a lengyel menekültek valódi lélekszámúról készült kimutatást.47 A külügyminiszter válasza ebben az ügyben nem ismeretes. Fennmaradt azonban 1940 július végéről Bede követségi titkár jelentése Vörnle János rendkívüli követnek, a Külügyminisztérium állandó helyettesének, melyből nyilvánvalóan kiderül, hogy a Honvédelmi Minisztérium nyilvántartásai szerint 1941 július végén még kevesebb, már csak mintegy 7000 lengyel katona és nagyjából 3000 polgári menekült tartózkodott az országban.48 45 Lagzi I.: Lengyel menekültek a dokumentumok tükrében i. m. 1057. 46 Antall J.: Lengyel menekültek Magyarországon i. m. 24-25. 47 A Magyar Vöröskereszt Egylet levele a külügyminiszterhez, Budapest, 1940. március 7. (ÁBTL, A-779/2). 48 ÁBTL, A-779/2 Bede követségi titkár napi jelentése Vörnle követnek, 1940. július 31.
