Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Frojimovics Kinga: Egy embermentő példája? Id. Antall József és a lengyelországi zsidó menekültek Magyarországon a második világháború idején IV/931
ID. ANTALL JÓZSEF ÉS A LENGYELORSZÁGI ZSIDÓ MENEKÜLTEK...933 A polgári menekültekről nemzetközi szerződések ugyan nem gondoskodtak, de Csáky a szeptember 17-én lezajlott megbeszélésen közölte Orlowski követtel, hogy őket a magyar állam menekülttáborokban fogja gondozni. Másnap, szeptember 18-án Csáky közölte a lengyel követtel, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter Teleki Pál miniszterelnök utasítására megnyitotta a magyar-lengyel határt a lengyel menekültek befogadása érdekében. Az előző napi megbeszélésről beszámoló jelentése szerint, melyet Teleki Pál miniszterelnök, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Werth Henrik vezérkari főnök kaptak kézhez, Csáky a szeptember 18-án lezajlott második megbeszélésen azt is közölni szándékozott a lengyel követtel, hogy „a lengyel menekültekre vonatkozó rendelkezésekből zsidók természetesen ki vannak zárva, mert ezeket a határon kereken visszautasítjuk.”5 Ez utóbbi intézkedést a határon működő fogadóbizottságok azonban nem hajtották végre. A Csáky-Orlowski megbeszélés eredménye után a lengyel katonai főparancsnokság utasította a Kárpátok térségében tartózkodó katonai egységek parancsnokait, hogy egységeikkel lépjék át a magyar-lengyel határt. Szeptember 22-én a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium, valamint a Miniszterelnöki Hivatal képviselői értekezleten egyeztették a lengyel menekültügy kérdéseit. A szeptember 22-én tartott értekezlet döntötte el, hogy a katonai menekültekkel a Honvédelmi Minisztérium, a polgáriakkal pedig a Belügyminisztérium fog foglalkozni.6 E döntés eredményeként a Honvédelmi Minisztériumban külön osztály alakult, a 21. osztály, mely általában hadifoglyokkal foglalkozott. A Belügyminisztériumban a IX., azaz a Szociális és Segélyezési Osztály hatáskörébe osztották a lengyel polgári menekültek ügyét. A lengyel menekültügyben illetékes két minisztériumi osztály élén id. Antall József miniszteri tanácsos, a menekültügy kormánymegbízottja (a Belügyminisztériumban), illetve Baló Zoltán ezredes (a Honvédelmi Minisztériumban) állt. Balót 1943 nyarától Utassy Lóránd ezredes váltotta fel.7 Az első menekültek érkezésére számítva a Magyar Vöröskereszt már 1939. szeptember 9-én ideiglenes kirendeltséget szervezett a lengyel-magyar határ közelében, és élelmezési valamint ideiglenes szálláshelyeket állított fel.8 Az első lengyel menekült 1939. szeptember 10-én lépett magyar területre. Nagyobb hullámban szeptember 15. után érkeztek a Vereckei-, a Tatár- és a Jablonkahágón át.9 1939 szeptember második felében a Belügyminisztérium és a Honvé5 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban ÁBTL) A-779/1 A Külügyminisztérium 4612/1939. sz. aktája, 1939. szeptember 17. valamint Kapronczay K.: A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok i. m. 155. 6 Az első világháborút követő nagy menekülthullámokat, melyekben a trianoni békekötéskor Magyarországtól elcsatolt területekről magyarok menekültek az országba, a magyar politikai vezetés szociális problémaként kezelte, és ezért a menekültügyet a Belügyminisztériumra bízta. Az első világháború után az elcsatolt területekről közel 200 ezer magyar menekült Magyarországra. 1938-tól tízezrével érkeztek erdélyi magyarok és velük erdélyi szászok az országba. 1941-ben szintén a Belügyminisztérium IX., szociális ügyekkel foglalkozó osztálya feladata lett a bukovinai székelyek betelepítése. L. Kapronczay Károly: Menekültek Magyarországon. Valóság 1993:2. 45. 7 Kapronczay K: A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok i. m. 156. 8 Kapronczay Károly: Akkor nem volt Lengyelország... Bp. 1992. 29. 9 Kapronczay Károly: Lengyel katonák magyar földön. Bp. 1994. 47.
