Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
894 BALOGH MARGIT rültség. Teljes rehabilitációt igényelt, a kommunista magyar rendszert sem tárgyalófélként, sem megnyilatkozásai bírájaként nem fogadta el, esetleges feltételeit visszautasította. (Mindszenty vagy nem hitte, hogy a feltételrendszer egyeztetett lenne a magyar kormánnyal, vagy figyelmeztetésnek szánta kijelentését.) Az elvárt hallgatással kapcsolatban kizárólag a Szentszék illetékességét fogadta el annak megítélésére, hogy véleménynyilvánításai vagy cselekedetei ártanak-e vagy sem a szentszéki-magyar kapcsolatoknak. Ezzel a megjegyzésével Mindszenty áttételesen elfogadott egy szentszéki cenzúrát és megígérte, hogy kerül minden olyasmit, amely keresztezné a Szentszék lépéseit, miközben az a magyarországi egyház helyzetének javítására törekszik. Az Apostoli Szentszék illetékességének emlegetése eldönti azokat az utólagos kételyeket, hogy tudott-e egyáltalán Mindszenty a hallgatásról mint feltételről. Egyértelműen tudott, csak annak mélységét és tartalmát nem tárták fel előtte részleteiben, részben taktikai megfontolásokból, részben mert magának az államtitkársági apparátusnak sem volt sokkal több sejtelme a kivitelezésről. Hogy ez a politikai kérdésekben való teljes szilencium vállalását is jelentette volna, arra csupán Cheli nunciatúrai tanácsos szavai utalnak: „a bíboros már szavát adta, hogy nem beszél többé a magyar politikai helyzetről”.46 (Ahogy külföldi útjai során mondott beszédeiben valóban a tőle elvárhatóhoz képest visszafogottan fog beszélni.) Tán Mindszenty maga sem gondolt bele, ezért érinti majd később oly érzékenyen az elvárással való szembesülés, és írja majd a pápának: tévedés arra következtetni, hogy ő kész lett volna publikációit és nyilatkozatait a kommunisták kívánságainak megfelelően egy előzetes cenzúrának alávetni.47 Ami a feltétel betartásának szentszéki garantálását illeti, ez még javában érlelődött. Zágon most még nemigen beszélhetett erről Mindszentyvel, a második, júliusi egyeztetések során is csak esetleg. Látni fogjuk: a Szentszék is csak egy hónap múlva, július 21-én, amikor már felelősséggel meg meri tenni, akkor adja majd írásba a magyar félnek a garanciavállalást. Ám legkésőbb az egy hónapos római tartózkodása alatt a bíborosnak is tudomására hozták, hogy a Szentszék biztosítékot vállalt magatartására. Ezt VI. Pál pápának egy Mindszentyhez írt, 1971. 46 NARA RG 84. Foreign Service Posts of the Department of State. Hungary, Budapest, Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty 1956-1972, Entry 2691-B, Box 5. Cardinal Mindszenty July-December 1971. 4337. sz. távirat a római amerikai nagykövetségről a washingtoni külügyminisztériumnak és a budapesti nagykövetségnek, 1971. július 9. - Cheli ezt később is megismételte, amikor Mindszenty római tartózkodását értékelte: „Számukra az a leglényegesebb, hogy Mindszenty megtartsa a pápának tett ünnepélyes ígéretét (nem avatkozik a magyar egyházi ügyekbe, nem tesz semmit az ország érdekei ellen, nem nyilatkozik, nem publikál). Eddig a szavát tartja.” ÁBTL 3.2.9. R-8-009/1. 96. föl. Feljegyzés, Bp., 1972. január 10. Tárgy: 1971. október 11-ei római nagykövetségi távirat. A kérdésről lásd Somorjai Á.-Zinner T: Washingtonból jelentjük i. m. 153-154. 47 MAL 060. dosszié. Mindszenty József levele VI. Pál pápához. Bécs, 1972. március 10. Németül közzétette Gabriel Adriányi: Die Ostpolitik des Vatikans 1958-1978 gegenüber Ungarn. Der Fall Kardinal Mindszenty. (Studien zur Geschichte Ost- und Ostmitteleuropas, 3.) Herne, 2003. 162-165. Magyarul Adriányi G.: A Vatikán keleti politikája i. m. 137-142. és Somorjai Adám: Ami az emlékiratokból kimaradt. VI. Pál és Mindszenty József 1971-1975. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008. 140-143.
