Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845

864 MISKOLCZY AMBRUS szimbólumot, és helyesen jelenítették meg, mert az ő horogkeresztjük nem for­dul úgy el, mint a náci, hanem merőleges és vízszintes vonalakból áll, ez utóbbi­ak pedig nyílhegyben végződnek.100 Cuza akadémikus következetes volt önma­gához, lelkesen köszöntötte a diadalmasnak ígérkező Hitlert, rokon vonás kö­zöttük az is, hogy mindketten tudománynak hirdették nézeteiket. Csakhogy, amíg Hitler főleg maga agitált és szervezett, a dolgokat kézben tartotta, Cuza kényelmesebb volt, kaszárnyafegyelmet sem akart. Az iíjú Codreanu viszont már azonnal. Jól centralizált, megyei és községi bizottmányok rendszerét dol­gozta ki, külön ifjúsági szervezettel. Ez Cuzának nem tetszett, és az még kevés­bé, hogy az öreg Codreanu az ő tudta nélkül akarta kinyomatni a szervezeti szabályzatot, de a konfliktus elsimult. Az eset a fiúban csak tovább erősítette az egyszemélyi vezetés célszerűségébe vetett hitét.101 Apa és fia pedig együtt mozgósítottak a gyűléseken a zsidók ellen, akik — hangzott a mozgósító szólam — a diákok magas számával akarják elvenni az or­szágot.102 A fiú viszont kifejezésre juttatta, hogy ki lesz a vezér, mert — egyes szám első személyben —„megfogadom, diadalra viszem a román népet”.103 Octavian Goga, aki korábban a magyarországi románok szenvedéseit költemé­nyeiben örökítette meg, immár az antiszemitizmus publicistája is, megérezte, hogy az ifjúság „új vallást” akar.104 Aligha éri be azzal, hogy a minapi ateista Cuzával együtt esküsznek Jézus Krisztus egyházára.105 A professzor — akár Dinter —az Otestamentumot elvetette. A sors iróniájaként viszont ahogy öre­gedett — az amerikai újságírónő mulatságára — egyre jobban hasonlított az antiszemita karikatúrák torz figuráira,106 és közben zajos, de kényelmes ha­szonélvezője maradt a helyzetnek. Egy tanszék olyan jól jövedelmezett, mint egy jó birtok.107 Cuzának még készülnie sem kellett óráira és szerepléseire, a parlamentet is elszórakoztatta bekiabálásaival, egy-egy kijelentése — a sajtó­ban! — pedig felhívás volt a bűnre: „Mielőtt meghalok, látni szeretném, ahogy a zsidajok vére sárral keveredik.”108 Nagyon elkeseredett, mert az alkotmány ki­mondta az állampolgári egyenlőséget, és ezzel a zsidókat emancipálták. Ugyan­akkor az alkotmányos keretek köréből nem akart kilépni. A hírre — a zsidók emancipációjának hírére — Codreanu sírásban tört ki.109 A numerus clausus követelése értelmetlennek tűnt. Parlamenti választási demagógiának persze jó fegyver volt, de a fiataloknak ez kevés volt. Ugyanak­kor egyre inkább egyedül maradtak. Codreanu ugyan rohamcsapatot szerve­zett, hogy rárontsanak Jászvásár zsidólakta részére, de már lőfegyverekkel vár­100 §erban Milcoveanu - egykori cuzista, majd légionárius - szíves közlése, 1990 utáni periodi­­kájának(Invierea) címlapjára is ilyeneket helyezett el. 101 Codreanu: Pentru legionari, 125. 102 Totalitarismul, I. 323. 103 Totalitarismul, I. 313. 104 Totalitarismul, I. 343. 106 Totalitarismul, I. 312. 106 R. G. Waldeck: Athénée Palace. Buc. 2000. 89. 107 loan Scurtu - Gheorghe Buzatu: Istoria romänilor in secolul XX. Buc. 1999. 68. 108 Daniel Dieaconu: Realitatea unui mit. Corneliu Zelea Codreanu. Piatra Neamt,, 2009. 387. 109 Codreanu: Pentru legionari, 128.

Next

/
Oldalképek
Tartalom