Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845

857 mesék nyelvén — Codreanu első életrajza magyarázza el. Eszerint a kommunis­ták fel akarják számolni a tulajdont, a nemzetiséget, a családot, a vallást, hogy az­tán ebben „az ezt követő káoszban akadály nélkül trónra lehessen ültetni Izrael univerzális császárságát, amiről 5000 éve álmodozik az egész zsidóság”.53 A numerus clausust hirdetők szerint 4% zsidó egyetemi hallgató már ideá­lis, viszont az antiszemitizmus — a „Ción bölcsei” bölcsességeinek felkarolásá­val — már túllendült azon a határon, hogy itt meg lehetett volna állni. Jellemző az is, hogy a magyarországi numerus clausus példájára sem nagyon hivatkoz­tak a harcos tüntetők. Inkább a kultuszminiszter tette ezt, hogy a zavargások­ról szóló parlamenti vitában diszkreditálja a követelést, hiszen az „idegen im­port, magyar import”.54 Amikor az antiszemita fantazmákban a zsidó egyszerre kommunista és bankár, akkor a szimbolizáció logikája — főleg, ha azonosnak látszik a történelem logikájával — nem tűri a kompromisszumot, csak az egyé­ni gesztusokat. Például azt, ahogy Codreanu később egyszer egy zsidó családot kimentett az árvízből, bár hívei vonakodtak a segítségnyújtástól, de aztán kö­vették. Legenda, de van rá tanú, aki azt is elmeséli, hogy egyszer látta a Kapi­tányt jó ízűt nevetni, éspedig akkor, amikor a kimentett kis zsidó családjával együtt hálából be akart lépni a Vasgárdába, amelyről akkor hallott először.55 Va­jon a Kapitány nevetése a — Moscovici-féle — ,jó zsidónak” szólt, vagy arról, hogy néhány pillanatra megszabadult — az ugyancsak Moscovici-féle — altere­­gótól? A ’20-as évek elején nem nevettek a harcosok. Rajtuk viszont igen, ha úgy látták, hogy mások játszmáját játsszák. Amikor a zsidóságot képviselő Stern azt tette szóvá a parlamentben, hogy az antiszemita diáklap elhárítja az anti­szemitizmus vádját, akkor az egyik öreg róka rögtön közbe is szólt: „a kor­mánytól tanulta a bizantinizmust”.56 Az ókirályságbeli Parasztpárt vezetője, Ion Mihalache pedig egyenesen azzal vádolta a parlamentben a liberális kor­mányt, hogy az antiszemita diákzavargás diverzió.57 Parasztpárti bennfentes is így tudta.58 És miért ne lett volna igaza? A brutális választások már maguk is felhívás voltak az erőszakra. Iuliu Maniu, az erdélyi Román Nemzeti Párt elnö­ke a királyhoz írt (nyílt) levelében arról írt, hogy „a hivatalnokok százainak át­helyezése és eltávolítása, a legvadabb lélekvadászat pénzzel és itallal, letartóz­tatások és számtalan verekedés, még egyes jelöltek letartóztatása és a választá­si propaganda megakadályozása kísérték a választásokat.” Ezért az egész A VASGÁRDA SZÜLETÉSE 53 Georgescu: Un om, 9. 54 Totalitarismul, I. 290. 55 Vasile Coman: Amintiri legionare. I. 144. („Menj Isten hírével, van elég légionáriusom” - mondta Codreanu. Az esetet sokan sokféleképpen írják le. Coman viszont tanúja volt Moldvában, Tutován. Kevésbé valószínű, hogy a tenger melletti Carmen Sylván mentett volna meg egy I|ic nevű egyént, és arra a szemrehányásra, hogy miért kockáztatta az életét egy „hitvány zsidóért”, azt vála­szolta hosszan: „Megmentettem egy embert. Nem számít, hogy zsidó. És jegyezzétek meg örökre, hogy nem a zsidók, mint olyanok ellen kell irányuljon az autentikus légionárius harca, hanem azok ellen, akik Romániának és a keresztény egyháznak rosszat tesznek.” Flor Strejnicu: Miscarea legio­­nará §i evreii. Sibiu, 1996. 50-51.) 56 Totalitarismul, I. 274. 57 Totalitarismul, I. 299-305. 58 Zaharia Boilá: Amintiri §i consideratn asupra mi§cárii legionare.Cluj-Napoca, 2002. 22-23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom