Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845

855 Az antiszemitizmus „szellemi” és társadalmi alapjai Nyitott kérdés: honnan ezek az indulatok és ez a dialektika? Nem kétsé­ges, melegágyuk a diáknyomor volt, ami részben a diáklétszám gyors emelkedé­sével függött össze. A diákok létszámát az új rendszer ugyanis több okból is megsokszorozta. Az új Romániának új erőkre volt szüksége, a korábban Ma­gyarországhoz tartozó területről mintegy 200000 ember ment el, nagy részük hivatalnok, és ezt pótolni kellett. Az egyetemek azonban még nem készültek fel a nagy tömegek befogadására, rosszak voltak a diákotthonok, kevés volt a laboratórium, és mindaz, ami például az orvostanhallgatók felkészítéséhez kel­lett. A nyomornak ugyanakkor kontrasztív jellege volt. Kétségtelen a városi zsi­dók előnyben voltak a vidéki románokkal szemben, ahogy a városiak a falusiak­kal. Az érem másik oldala, az ókirályságban a zsidók nem telepedhettek meg fa­lun. A korábban magyarországi területeken a zsidóság az urbanizáció egyik hordozója volt. Anyanyelvűk pedig magyar, ami még külön irritálta az antisze­mitákat, és nemcsak őket. Amikor 1923-ban az oktatásügyi miniszter, Constantin Angelescu az erdélyi zsidóknak — a divida et impera szellemében — magyar iskolák helyett zsidókat ajánlott, akkor a zsidóhitű magyarok Szent István és Szent László országa mellett tettek hitet, mire Iorga keserűen tette fel a kérdést, hogy az óromániai zsidók miért nem tanúsítanak ilyen odaadást Romániával szemben.47 Azt persze nem tette hozzá, hogy miért és miként ma­radt el az emancipáció, és helyette periodikus zsidóüldözésekre került sor. Vi­szont kétségtelen, a numerus clausus követelését, mint középkori babonát ítél­te el.48 Az is csak undorral vehette tudomásul, ahogy a kolozsvári román diákok zsidó hullákat követeltek, ürügyként hozva fel azt, hogy a zsidók csak keresz­tény tetemeken hajlandók kórbonctani gyakorlatra, és úgy tettek, mintha emi­att törtek volna fel az indulataik, olyannyira, hogy a zavargások miatt az egye­temi évet is törölni kellett. Az erdélyi, bánsági, bihari zsidók magyar lojalitása némileg még színezte az új romániai antiszemitizmust, de csak színezte. Ion Mot-a az egyetemes euró­pai antiszemitizmus koordinátái között mozgott: „a zsidóság mindenütt az egész világon kompakt test, idegen nép, egységes, egyazon programmal, amely ugyanabból a Talmudból fakad”.49 Az antiszemitizmus logikája nem ismert ke­gyelmet. Irodalma is kegyetlenül hatalmas. A jelenség jellemzésére célszerűbb csak egy valakit idézni, aki átélte a végkifejletet, mint olyan zsidó, aki kamasz­ként legszívesebben együtt énekelt volna a gárdistákkal, és aztán miután az is­kolából kizárták, kényszermunkára szorították, a túlélést az is biztosította, hogy a klasszikus francia gondolkodók műveiben mélyült el, majd Párizsban is­mert szociálpszichológus lett: Serge Moscovici. Jeruzsálemi naplójában így von­ta meg tapasztalatai mérlegét: „Azt a kérdést is feltettem magamnak, hogy va­jon az antiszemiták nem szenvedtek valamiféle agylágyulásban, nem voltak-e betegek, akiket rasszista hallucinációk és mocsárláz gyötörtek. Nem a velünk A VASGÁEDA SZÜLETÉSE 47 Nagy-Talavera: Iorga, 248. 48 Antisemitismul universitär in Románia (1919-1939). Szerk. Lucian Nastasä. Cluj-Napoca, 2011. 227. 49 Totalitarismul, I. 264

Next

/
Oldalképek
Tartalom