Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49

gyártott tételek belföldi értékesítésére, de az ennek következtében keletkezett veszteségeket a gyárnak elismerni és megtéríteni nem volt hajlandó. A csatolt jegyzőkönyv szerint90 a MAVAG helytelenül járt el, mert alacsonyabb áron értékesítette a darukat a Dimávagnak, mint a jóvátételi ár, ráadásul ezt nem jelezte az illetékes felügyeleti szervnek. A bíróság jelezte, hogy a Népgazdasági Tanács (NT) részéről hozandó határozat szellemében dönt majd a kártérítés mikéntjéről és mértékéről.91 1949 tavaszáig 19 tételben, összesen 20.073.284 Ft értékben írtak össze olyan jóvátételre gyártott, de már el nem szállított árukat, melyeket Jugoszlávián kívül nem lehetett máshol felhasználni. Ezeknek a készítőit valamilyen módon szintén kárpótolni kellett.92

Asboth Oszkár a helikopterfejlesztés magyar úttörője, aki légcsavarok kifejlesztésével is foglalkozott, még a jóvátételi szállítások leállítása előtt, 1948. július 9-én levélben fordult az Iparügyi Minisztérium Gépipari Osztályához a jugoszláv megrendelésre készült, általa kifejlesztett légcsavar-meghajtású, sekély merülésű ún. „Asboth-hajó” ügyében. Még 1947 májusában érdeklődtek a jugoszlávok ilyen hajók után a Drinán építendő vízerőmű kapcsán, mivel a folyó az év nagy részében igen alacsony vízállású volt. Az első példány 1947 szeptemberében készült el, akkori áron 389.000 Ft-ért. Időközben a kormányzat részéről komolyabb béremelést foganatosítottak, így a gyár által vállalt eredeti ár már nem volt tarható. A jugoszlávok ráadásul igen vontatottan fizettek, a béremelés miatti áremelkedés áthárítását viszont elutasították, ráadásul a főváros is kisajátította Asboth telkét, a műhelyt pedig lebontatta. így a munka befejezése igen nehézkessé vált, a feltaláló cége pedig gyakorlatilag tönkrement. 1948. június 23-án sikertelenül próbálták átadni a hajót a csepeli kikötőben, mert kiderült, hogy néhány kisebb alkatrész még hiányzik róla. A Jugoszláv villamosítási minisztérium mérnöke, Kornél Bosnjakovic szerint az Asboth cég kifogásai alaptalanok voltak, 1948. augusztus 10-ei levelében pedig azt is közölte, hogy ők ráadásul előre fizettek. Az ügy további fejleményeiről több dokumentum nem bukkant fel.93

Többéves ellenségeskedés és a gazdasági kapcsolatok szüneteltetését követően a felek az 1953-1956 között zajló, elhúzódó tárgyalásokon rendezték végül a függőben maradt kérdéseket, köztük a jóvátételét is. Meg kellett állapodni többek között az évek során felduzzadt hatalmas mennyiségű pönálé kérdésében, az elszámolás, az áruszerkezet és a technikai lebonyolítás mikéntjében. Előkészítésképpen 1955. január 14-én Belgrádban a két ország képviselői aláírtak egy arra az évre szóló árucsere- és fizetési megállapodást, ez a szakítás óta az első ilyen egyezmény volt Magyarország és Jugoszlávia között. (Volumene 14 millió dolláros forgalmat irányzott elő.) Ezt követően megállapodtak a jugoA JUGOSZLÁVIÁNAK FIZETENDŐ MAGYAR JÓVÁTÉTEL (1945-1949) 81

90 Jelöletlen irat. Aláírások: Szöllősy Imre (MNB), Bisztánszky József (MAVAG), dr. Varjasi Béla (Nehézipari Minisztérium), Hegedűs Zoltán (Jóvátételi Hivatal) H. n., 1949. december 5. MNL OL XIX-F-l-rr 2. doboz.

91 Jugoszláv jóvátételi szállításból visszamaradt daruk elszámolása. Budapest, 1949. november 22. 69.608/1949 sz. irat, aláírások: Szikes, Kertész. MNL OL XIX-F-l-rr 2. doboz.

92 A jugoszláv jóvátételre készült, de csak Jugoszláviában felhasználható cikkek. Budapest, 1949. április 1. Jelöletlen irat, aláírás nélkül. XIX-F-l-rr 2. doboz.

93 Jelöletlen irat, dátum és aláírás nélkül. MNL OL XIX-F-l-b 44. doboz.