Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Katona Csaba: Rendszerváltások kortársa és kutatója. Tanulmánykötet Izsák Lajos 70. születésnapjára III/833
TÖRTÉNETI IRODALOM 833 RENDSZERVÁLTÁSOK KORTÁRSA ÉS KUTATÓJA Tanulmánykötet Izsák Lajos 70. születésnapjára Főszerk.: Erdődy Gábor, szerk.: Feitl István-Sipos Balázs-Varga Zsuzsanna ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 558 o. Izsák Lajos professzort 2013. március 8-án az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar épületében köszöntötték kollégái, tanítványai, barátai, tisztelői — bármennyire hihetetlen is ez — hetvenedik születésnapja alkalmából. E hosszú és gazdag tudósi pálya meghatározó intézménye a jeles eseménynek is otthont adó ELTE: Iszák Lajost egyetemi tanulmányait is itt végezte, egészen 1967-ig (történelem szakon), majd rögtön ezt követően a Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék munkatársa lett. Szakmai és emberi kvalitásait jelzi: azóta is oktat ezen a tanszéken. Az is sokatmondó adat, hogy egykori témavezetettjei közül a mai napig összesen tizenketten szereztek tudományos fokozatot. A történelemtudomány kandidátusi fokozatát 1980-ban, a történelemtudomány doktora címet 1993-ban szerezte meg. Később az egyetem oktatási és tudományos, majd tudományos rektorhelyettese, a Történeti Intézet igazgatója is volt. Közismert: fő kutatási területe Magyarország 20. századi története, különösösen az 1944 utáni korszak politikatörténete. Könyvek (angol és orosz nyelvűek is), tanulmányok egész sora jelzi elhivatottságát, és számos szakmai kitüntetés: például a Szent-Györgyi Albert-díj (2006), de a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével is kitüntették (2003). Az ünnepeltet a kötet bemutatóján köszöntette Mezey Barna, az ELTE rektora, Dezső Tamás, a BTK dékánja; Erdődy Gábor, az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetője, az ELTE rektorhelyettese; Glatz Ferenc akadémikus, az Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke. Az ünnepségnek része volt, hogy a születésnap alkalmából készített tanulmánykötetet az egyik szerkesztő, Sipos Balázs ismertette a jelenlevőknek. Az alábbiakban erről a kiadványról szólnék. Nincs könnyű helyzetben a rencenzens, ha olyan műfaj egyik kötetének ismertetésére vállalkozik, mint egy születésnapi köszöntő. Ennek nehézséget az adja, hogy az ilyen könyvekben a témák még inkább polarizáltak, mint egy-egy konferenciakötet esetében, jóllehet, a „szórás” gyakorta azoknál is széles. A tematikus tanulmánykötetekkel ellentétben az ilyen kiadványoknál minden szempontból jóval tágabb az érintett szerzői kör is: a tudomány, a kutatás, az oktatás különféle területein működő, más-más nemzedékekhez tartozó, az ünnepelttel más-más emberi és szakmai kapcsolatokat ápoló szerzők tisztelegnek benne írásaikkal. Ez minden ilyen könyv esetében igaz, de különösen megnő a fentiek jelentősége egy olyan, fél évszázadot átfogó aktív kutatói és oktatói pályára visszatekintő tudós, mint Izsák Lajos esetében. Ebből adódnak aztán a veszélyek is: legfőbbképpen az, hogy a szórt tematika révén széteső kötet születik, amit nem fog egybe vezérfonal, nincs logikája, íve, szerkezete. Ilyenkor adódik az, hogy a szerkesztő(k) a legkényelmesebb, ugyanakkor a szakmailag legkevésbé elfogatható megoldást választják: ABC-sorrendbe rendezik a beérkezett kéziratokat. Tehát a „festschrift-jellegű kötetek” összeállításának számos buktatója lehet, amelyek egy részét a leggondosabb szerkesztői munka révén is nehéz elkerülni. E kötet azonban azt bizonyítja, hogy kellő odafigyeléssel ez nem lehetetlen. Kezdve az elejénél: a mutatós külsejű, ízlésesen elegáns és visszafogott, korántsem harsány címlap (a borítóterv Váraljai Nóra, a tipográfia Anders Tibor munkáját dicséri) már magában felhívja a figyelmet a keményborítású kötetre. A címválasztás is szerencsés, találó, ugyanakkor frappánsan és karakteresen jellemzi Izsák Lajost és történészi érdeklődését. Ha valamit mégis hiányolhatok némiképp, az egy fotó az ünnepeltről. Ám ez semmit nem von le a kötet értékéből, amelynek szerkesztői munkája a Köszöntőt is jegyző Erdődy Gábort, továbbá segítőit Feitl Istvánt, Sipos Balázs és Varga Zsuzsát jegyzi. A kiadványt a főszerkesztő által írt személyes hangú Köszöntő vezeti be, felidézve a jeles alkalmat, Izsák Lajos hetvenedik születésnapját, egyúttal röviden áttekintve az ünnepelt tudományos pályafutását is. Am még a köszöntőt is előzi a Tabula Gratulatoria: a hosszú névsor önmagáért beszél, kiválóan példázza az Izsák Lajost övező széleskörű elismerést. Ami a kötetbe foglalt tanulmányokat illeti, azokat a szerkesztők logikus módon, de nem túlzottan feszes szerkezetben rendezték össze. Ennek oka az hogy a szerzői gárda (több mint félszázan ragadtak tollat/klaviatúrát, hogy megjelenjen írásuk a kötetben) annyira tág körből került ki, hogy korántsem „csak” Izsák Lajos kutatási témáit, kutatási korszakát reprezentálják. Összesen hét blokkba fogták tehát össze témáik szerint az írásokat a szerkesztők.
