Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Fejérdy András: Matteo Luigi Napolitano: I giusti di Budapest. Il Ruolo dei diplomatici vaticani nella Shoah III/820
borra, ma a tevékenységük alatt inkább terepmunkát vagy kutatótábort érthetünk. Megerősíti ezt a vélekedést, hogy maguk a szervezők is „autochton munkaként” hivatkoztak rá és elhatárolódtak a Turul Szövetség átpolitizált, militarizált táboraitól, fő célként a kulturális kutatásokat jelölték meg. A harmadik rész a faluszeminárium helyét keresi a szociográfiai irodalomban, tájékozódási pontként a széles körben ismert szociográfusok (Illyés Gyula, Szabó Zoltán, Nagy Lajos) munkássága szolgál. Ezen rész egyik legnagyobb erőssége, hogy — a rendelkezésre álló töredékes források alapján — bemutatja a pataki szociográfiák íróit, több művet részletesen is elemez. Ezen munkák érdekessége, hogy többségük Újszászy Kálmán „A falu” című gyakorlati segédfüzetének szempontjai szerint készültek: Újszászy tehát nem csak teoretikusként fejtett ki nagy hatást a pataki kollégiumra. A negyedik rész tartalmát a kitekintő összegzés adja. Ezt háromoldalas angol nyelvű összefoglaló, mellékletek valamint névmutató is követi. Ez utóbbi megléte megkönnyíti a könyv kézikönyvként való használatát. Nem csupán kézikönyvként használható viszont, stílusa olvasóbarát. Ennek egyik jele például, hogy mellőzi a körülményeskedő királyi többest. Ezt több szempontból is szerencsésnek tartom. Egyrészt a szerző nagyobb felelősséget vállal a kimondott szóért azáltal, hogy kilép a többes szám elleplező ködéből; másrészt pedig oszlatja azt a képzetet, mintha valóságos kutatóstáb dolgozna egy-egy történelmi kérdés megválaszolásán. Ilyenről szó sincs. Hasznos hát az efféle illúziókeltéssel való leszámolás, még ha az is lesz a pillanatnyi konklúzió, amit a könyvbéli Vágó István szociográfus Tiszakarádról megjegyzett: „kevés a virág nagyon. A házak előtt nincs virágos kert.” (194. oldal) Remélhetőleg szaporodik majd a kutatás a kollégium munkásságával kapcsolatban akár a szerző által kijelölt vonalon (vallásszociológia, antropológia). Ha ez mégsem valósul meg, a munka egy jelentős része már így is elkészült: ezen monográfia révén a Sárospataki Református Kollégium végre helyet kaphatott a történeti tudatban. Csikós Gábor 820 TÖRTÉNETI IRODALOM Matteo Luigi Napolitano I GIUSTI Dl BUDAPEST. IL RUOLO DEI DIPLOMATICI VATICANI NELLA SHOAH Edizioni San Paolo, Milano, 2013. 239 o. BUDAPEST IGAZAI. A Soá és a vatikáni diplomaták A katolikus egyház II. világháború alatti történetére vonatkozó kutatások egyik leginkább vitatott, központi kérdése XII. Piusz viselkedésének, avagy a katolikus egyház hivatalos álláspontjának megítélése. Míg egyik oldalon a pápa szemére vetik, hogy „hallgatásával” elősegítette az európai zsidóság megsemmisítését célzó náci törekvéseket, a másik oldalon katolikus egyháziak és világiak — pápa tudtával és beleegyezésével — végzett embermentő munkájának jelentőségét hangsúlyozzák. Mateo Luigi Napolitano 2013 őszén megjelent kötete, az eddig ismert forrásokon túl, Gennaro Verolino egykori budapesti nunciatúrai uditore személyes irathagyatékára támaszkodva a kérdés új szempont szerinti megközelítésére tesz javaslatot. (Időközben, 2014 tavaszán megjelent a mű magyar fordításban: Budapest Igazai. A Soá és a vatikáni diplomaták címmel.) A 6 fejezetre osztott, három nagyobb egységre tagolható kötet, egy általános — sajnos számos tárgyi tévedést tartalmazó — történeti bevezetést követően, Verolino magyarországi embermentő tevékenységét mutatja be részben új forrásokra támaszkodva, majd az egykori budapesti uditore személyes történetének utóéletét, a Világ Igazai közé való felvételének folyamatát foglalja össze. A kötet tehát nem egy életrajzi monográfia, de még csak nem is egy Verolino 1942 júniusa és 1945 áprilisa közötti budapesti működését átfogóan bemutató elemzés. Elsődleges célja — miként az a bevezetésből, de különösképpen az összegzésből is kiderül — Mons. Verolino tevékenységének vizsgálatán keresztül bemutatni, hogy a második világháború alatt a zsidók mentésére irányuló tevékenység nem tekinthető kizárólag elszigetelt egyének hősi kezdeményezésének, hanem valójában egy mentési hálózat működéséről kell beszélni. Ezt a hálózatot pedig részben a Szentszék és képviselői koordinálták
