Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Zakar Péter: A Kassai Egyházmegye tábori papjai 1848/49-ben III/727
740 ZAKAR PÉTER 1852. június l-jétől barancsi adminisztrátor, majd egy évvel később plébános lett.76 Hívei azonban nem őt, hanem korábbi adminisztrátorukat, Sepitko Jánost szerették volna plébánosnak kineveztetni. A helybeli hívek elszomorodtak, mert azt hallották, hogy meg kell válniuk tőle. A püspöknek írt folyamodványukban esedeztek „az Feő Tisztelendő Nagyságodnak, erányunkban való azon vigasztalásáért, hogy tisztelendő Sepitko János urat, kedves lelki pásztorunkat köztünk meghagyatni, aki is oly jó tiszta tót ajkú, mint mi is, méltóztatnék.”77 Ezt a kérést azonban már nem teljesíthették, hiszen Prámert már korábban kirendelték adminisztrátornak. Már 1855-ben szerette volna elfoglalni a nagyazari plébániát és befolyásos támogatói (Reviczky Tamás, Báró Barkóczy Mihály, Özvegy Horváth Antalné szül. Mocsay Terézia stb.) következtében erre 1856. január elején sor is került. Barkócziék a következő sorokkal ajánlották plébánosuknak Prámert: Noha meg voltak győződve Fábry Ignác püspök bölcsességéről, „mindamellett meg fog bocsátani Méltóságod — írták —, ha mi, Főpásztori Jogainak s atyai bölcs kormánya készségeinek a legmélyebb tisztelete s hű bizalma mellett közös igényeinket s forró óhajtásunkat Méltóságod előtt avégett nyilatkoztatjuk ki, miszerint elődeink és saját, bár csekély érdemeinket méltányolva oly lelkipásztorral veszteségünket pótolni méltóztatna, aki megfelelve szent hivatása igénytelen kötelességeinek, azonfelől elég rossz karban létező lelkészi lakot is segedelmünk és készségünk hozzájárultával megkívántató rendbe hozhassa, aki a mi legtöbb híveinknek közszeretetét bírja. Barancsi lelkész igen tisztelt Prámer Alajos Úr, közszeretetű egyén az, kit mi közakarattal, mint jövendőbéli lelkészünket körünkben üdvezleni óhajtánk, ha ezen óhajtásunk Méltóságod atyai helybenhagyását megnyerhetné.”78 Prámer azonban itt sem töltött hosszú időt, hiszen már 1857. július 1-jén tolcsvai plébánossá nevezték ki.79 Itt azután bő két évtizeden át maradt plébános és nagymértékben hozzájárult a község fejlődéséhez. 1856-ban két ízben is tűzvész pusztított a településen és a plébánia is adósságokkal küszködött. Ennek ellenére Prámer 1858-ban felépítette a ma is álló paplakot,80 majd két évvel később sor került a parókiához tartozó malomépület helyreállítására is.81 1865- ben sikeresen fejezte be a Brezenheim Karolina özvegye elleni pert: az uradalom vállalta, hogy a plébániához tartozó vámosújfalusi határban két egész telekre eső legelő és erdő illetménnyel látja el és dotálja a tolcsvai plébániát.82 76 Pillér István - Kunszt Józsefnek. Tőketerebes, 1853. július 17. AACass Personalia eléri dioecesani. Prámer Alajos 1853:670 (latin). 77 Barancsi kurátorok és hívek - Kunszt Józsefnek. Barancs, 1852. május 18. AACass Personalia eléri dioecesani. Prámer Alajos 1852:816 (magyar). 78 Özvegy Horváth Antalné etc. - Fábry Ignácnak. AACass Acta Parochiae, Nagyazar 1855:831 (magyar). 79 Prámer Alajos - Fábry Ignácnak. Kassa, 1857. június 22. AACass Acta parochiae, Tolcsva. 1857:908 (latin). 80 Pauleczki Ferenc: Tolcsva története. Tolcsva, 1996. 174. 81 Prámer Alajos - Fábry Ignácnak. Kassa, 1860. január 31. AACass Acta parochiae, Tolcsva. 1860:226 (latin). 82 Prámer Alajos - Fábry Ignácnak. Tolcsva, 1865. május 8. AACass Acta parochiae, Tolcsva. 1865:651 (latin).
