Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Gángó Gábor: Báró Eötvös József Eperjesen, 1837-1838 III/715
val, hanem még festményt is készíttetni rendelt magáról - a rendek kérésére és költségén. Erről tanúskodik a jegyzőkönyvi feljegyzés, amely szerint javaslatba vétetett, hogy ,,e’ Megye Rendei Főispán Úr O Excellentiájának ezen Megyét oly számos esztendők ólta boldogító köz hasznú intézetei e’ [!] dicső erényei következtében Örök emlékül annak arcz képét bevétetni, és e’ Megye teremébe felfüggesztetni méltóztatnának. Mely indítványt Ő Excellentiája, miután a’ kk. és Rk. köz óhajtásának ellent nem álhatot, szerény örömmel elfogadván, Ígéretet tön, hogy országos hivatalú helyére vissza térvén, arczát lemásoltatva leküldendi, azon kérelemmel: hogy az életében e’ megye teremében fel ne függesztessék, mely feltételt sajnosán értvén e’ Megye rendei ez alkalommal nem egyebet kívántak elhatározni, csak hogy az megküldendő becses arczképnek költségei a’ Nemesi pénztárból legyenek fizetendők.”13 Az 1838. október 15-i közgyűlés és eseményei ifj. Eötvös Ignácról pillanatfelvételt nyújtanak ugyan, de jellemző felvételt, amely a hatalma tetőpontján mutatja őt. Még háramlik rá az érdemei teljében elhunyt, magas karriert befutott apa dicsősége, és már munkálkodik családja befolyásának a fiaiban való meghosszabbításán. A büszke fiú, az ambiciózus apa és az ellentmondást nem tűrő vezető szerepét, amelyben fellépett, annyira magához illőnek gondolta, hogy e képet maga is meg akarta örökíteni. A dolgok ezután hamarosan rosszra fordultak. 1839-ből már van adat arra nézve, hogy zálogos pör folyt ellene a megyében,14 15 jóllehet a rákövetkező esztendőben még aljegyzőket nevezett ki.16 Mivel az 1841. évből csak törvényszéki jegyzőkönyvek maradtak fenn töredékesen, így ifj. Eötvös Ignác anyagi csődjének és politikai bukásának Sáros megyei visszhangja a közgyűlési jegyzőkönyvek révén nem tárható fel. Hogyan jellemezhetjük ifj. Eötvös Ignác és a megye viszonyát emez adalékok alapján? Tóth Sándor vármegye-monográfiájának leírása a reformkori időkről nemcsak regényes, hanem elfogult is a nemességgel szemben, így csak igen erős kritikával használható. Annyi bizonyos, hogy élen nem járt Sáros megye az ellenzékiségben.16 Péchy Imre első alispánnak ifj. Ignácot az 1835-ös tisztújítás alkalmával köszöntő beszéde, illetve annak egy részlete ugyancsak ezt tanúsíthatja: „[ajzomban Tekintés [!] Karok és Rendek, mennél szabadabb a’ Nemzet, annál inkább ragaszkodik a fen- álló Törvényeihez, mert tsak azoknak korlátái közzé Nemzeti Szabadságát szorítván, érheti- el a’ Polgári öszve- kötetésnek azon Szent czéllyát, melly a’ Személynek, és a’ Vagyonnak bátorságában helyheztetödik. Veszélyes a’ korlátlan szabadság, mert már magában foglalja, a’ valódi szabadság emésztő részeit, és kétségen kívül, mindég veszedelmezteti a’ Törvényes szabadságot, melly egyedül tartós boldogságot Ígérhet akár melly Nemzetnek.”17 A jelek szerint nem volt alapvető szembenállás a megye és főis718 GÁNGÓ GÁBOR 13 Zapisnice 1838: 1981. sz. 14 Zapisnice 1839: 1867. sz. 15 Zapisnice 1840: 2030-2031. sz. 16 Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája. III. kötet. Bp. 1912. 17-22. 17 Nagy Méltóságú Vásáros-Naményi Báró iffiabbik Eötvös Ignátz Úrnak Eö Császári ’s Királyi Apostoli Felsége Kamarásának ’s Belső Titkos Tanácsnokjának, Magyar Királyi Udvari Al-Kancellárnak Sáros Vármegye Feö Ispánjának Eö Excellentziájának kegyes elölülése alatt az 1835dik
