Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
A LOMBARD-VELENCEI KIRÁLYSÁG ... 1814-1820 705 nak találta a szolgálatra. Ez esetben a sorsolás szerint következő jelöltet hívták be. Bár az olasz „közvélemény” elégedetlen volt az új szabályozással, az 1820-as sorozás mégis nagy sikerrel zárult.1"1 Ferdinand Bubna172 173 altábornagy, Lombardia főhadparancsnoka javasolta is Metternichnek, hogy ösztöndíjakkal növeljék a Bécsújhelyen és másutt tanuló olaszok arányát, mert így több lojális, olasz ajkú tiszt állhatna szolgálatba, akikre jobban lehetne támaszkodni sorozáskor és csatamezőn egyaránt.174 A jól átgondolt új hadkiegészítési rendszer alapján azt feltételezhetnénk, hogy — a Monarchia más országrészeinek gyakorlatával ellentétben — a Lombard-velencei Királyságban ismeretlen volt a kényszersorozás vagy a nemkívánatos elemek besorozása. Szándék és szabály szerint ez nem volt cél, de nem is volt ismeretlen, annak ellenére, hogy nagyon csekély számban fordult elő.1'0 A pátenst végleges szabályozásnak szánták, ennek ellenére apró módosításokat egészen Ferenc császár uralkodásának végéig eszközöltek rajta. Az 1820-as sorozással tehát nemcsak az itáliai hadsereg veteránjaitól „szabadult meg” a Monarchia, hanem a vegyes sorgyalogezredek 1815 után sorozott olasz legénységétől is.176 A nápolyi politikai válság ugyanekkor jó alkalmat kínált arra, hogy a Monarchia demonstrálja az olasz ezredek megbízhatóságát - és Bubna ezt sem felejtette el megírni Metternichnek. Úgy vélte, az erős itáliai regionalizmus és a jelentős hadkiegészítési reformok garantálják az olasz ezredek lojalitását az Itáliai-félszigeten. Johann Frimont1" lovassági tábornok, venetói főhadparancsnok azonban más véleményen volt. Frimont azon katonatisztekhez tartozott, akik nem sokra tartották az olasz katonák képességeit. A császár Frimont-ot nevezte ki a nápolyi intervenciós hadtest vezetőjének, így a hadjáratban olasz csapattestek nem vettek részt. Az 1821-es piemonti felkelés pacifikálására küldött haderőt azonban — Frimont nápolyi távollétében — Bubna altábornagy vezette, így a 44. sorgyalogezred részt vett Alessandria megszállásában.178 Végezetül érdemes pár szót ejteni a Habsburg hadseregbe átlépő tábornokok problematikájáról. Hiába igyekezett a lehető legmértékletesebben rendez172 Sondhaus, LEmperor. 20. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy az 1810-es évek végén hatalmas gazdasági krízist élt át a térség, így a katonaság a szegényebb rétegek számára „menekülőutat”, létbiztonságot jelentett. Lásd: R. John Rath: The Habsburgs and the Great Depression in Lombardy-Venetia, 1814-18. In: The Journal of Modern History. 13/3 (1941. szept.), 305-320. 173 Ferdinand Graf Bubna von Littitz (1768-1825) cseh nemesi katonacsalád sarja. 1818 októberétől haláláig Lombardia főhadparancsnoka. 174 Uo. 21. 175 Sondhaus megemlít egy jelentést, miszerint 1848-ban az udinei 26. sorgyalogezred gyalázatos teljesítménye és nagyszámú dezertálási aránya mögött az áll, hogy az ezredbe túl sok gyanús elem került. Uo. 36. 176 Ezzel párhuzamosan a vegyes ezredek nem-olasz legénysége az 1820-as évek végére kopott ki teljesen. 177 Johann Graf Frimont von Palota (1759-1831) lotharingiai származású, magyar indigenátust is szerző tapasztalt tábornok, 1819-től venetói főhadparancsnok. A további karrierútja is említést érdemel: 1825-től (Bubna halála után) az egyesített, veronai székhelyű Lombard-velencei Főhadparancsnokság feje, 1831-től decemberi haláláig az Udvari Haditanács elnöke volt. 178 Uo. 23.
