Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830 III/625
628 MARKO RICHARD Ezután Németh János ítélőmester a zsidóknak II. József halálát megelőző állapotukban való megmaradásáról szóló törvénytervezetet olvasta, mely a rendek által helybenhagyatott azon rendeléssel, hogy: „...ez is azon representatio-ba béiktasson, amelyben az utolsó egyesült ülésben megállapíttatott többi törvénycikkelyek foglaltatnak.”11 Miután Zichy Ferenc főpohárnok azon több rendbeli munkákról tudósította a rendeket, melyeket az országos egyesült deputáció felvett, ismét Németh János ítélőmester következett, aki a rendeknek országos sérelmeiről és az abból eredő kívánságairól szóló reprezentációt kezdte olvasni, melyet pontonként aztán tanácskozás alá is vettek. Majd következett Aczél István ítélőmester, aki a korábbi üléseken kidolgozott törvénytervezetek tárgyában feliratot szerkesztett, melyhez a zsidók iránti törvénycikket is csatolta és még ezen ülésen fel is olvasta.12 December 3-án a 43. ülésen ismételten elhangzottak az ezt megelőző ülésen hozott érdemi döntések: „Az úgynevezett praeferentialis articulusok eránt Őfelségéhez küldött representatio, melyhez kapcsoltatott a zsidóknak a k. városokban elébbeni állapotokban való megmaradásokról szóló cikkely”13, mely az irományok között említtetik, vagyis hogy a korábbi királyi szabályozás megengedte a zsidóknak, hogy több városban tartózkodási joguk legyen és hogy kereskedhessenek, ugyanakkor ezt sokfelé korlátozzák. Mindezért soroltatik, hogy a magyarországi és kapcsolt részekbeli zsidók közössége panaszos kérelmet nyújtott be annak céljából, hogy háborítatlan élhessenek, az ország többi lakójához hasonlóan garantálják létfenntartásukat, mentsék fel őket az ehhez nélkülözhetetlen kizárások alól, beleértve a zsidó vallásgyakorlat űzésének nehézségeit is. Mivel azonban ez a kérés privilégiumokat is érint, országgyűlési bizottságnak kell megtárgyalnia a helyzet kezelési módját, hogy majd az országgyűlésen a kérelmeknek megfelelően lehessen határozni. Addig is a zsidó közösség találja meg a zavartalan kereskedelmi tevékenysége űzésének módját. A karok és rendek egyetértenek abban, hogy amíg e tárgyban további királyi rendelkezések nem születnek, a zsidók tartózkodási jogai a szabad királyi városokban — kivéve a bányavárosokat — az 1790. január 1-i állapotban maradjanak meg, és ha valamely sérelmet szenvednének, azt jogi úton rendezhessék jogvédelem alatt.14 Jóllehet a taxa tolerantialis említése a hitelesített naplók és irományok között nem szerepel, mégis informálódhatunk arról, hogy a rendek bizony tárgyalták ezt az ügyet is, melynek lényege a következő volt: „El kell törölni a zsidók túlságosan magas tolerantia-taksáját. A zsidókat mérsékelten meg kell taksálni az országos pénztár részére. Ebben nagy közjogi változás foglaltatik. A királynak fizetett türelmi taksa a királyi oltalomért járt; most az ország vegye át őket.”15 1791. február 5-én a mixta deputatio 11 Diarium Comitiorum 1790. 268. 12 Diarium Comitiorum 1790. 272-273. 13 Diarium Comitiorum 1790. 277. vö. Hadi és más nevezetes történetek, 1790. III. 717. dec. 5. (Szerk. Görög Demeter, Hummel J. D. Nyomdája, Bécs) ,,A’ Zsidók eránt addig is, míg már különös Törvény hozattathatnék felölök, olly meg határozás lett, hogy a’ Városoknak ’s Helységeknek, kereskedés végett lejendő járására nézve, azon állapotba tétessenek vissza, mellyben voltak ezen folyó esztendő Januariusának elsőjén: de a’ Bánya-Városokba nem szabad lessz nékiek menni.” 14 Acta Comitiorum 1790. L. sz. 332. 15 Marczali Henrik'. Az 1790/1-diki Országgyűlés. I—II. A Magyar Tudományos Akadémia Kiadása, Hornyánszky Viktor cs. és kir. könyvnyomdája, Budapest, 1907. I. 217-218. E sorok lényege az te