Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830 III/625
626 MARKÓ RICHÁRD meghatározó jegyei, és egyben a zsidósággal kapcsolatos szükséges tennivalók előmozdításának igénye, a még ugyanezen év október 26-án írott másik levelében fejeződik ki talán a leginkább: „Semmiképpen sem áll szándékomban, hogy a kérelmezett kedvezések által a zsidóság létszámát jelenlegi állapotában országaimban gyarapítsam, vagy népességük további gyarapodását elősegítsem, amenynyiben nem válnak hasznosabbá. E nemzet tanítása, felvilágosítása és jobb képzése mindig is csupán mint fő végcél tekintendő. A jobb minőségű táplálék, karjaik hasznos alkalmazása, a gyűlölt kényszerítő törvények és a megvetést keltő megkülönböztető jelvények, a szükséges jobb tanítással és nyelvük felszámolásával karöltve kell, hogy ezen nemzet saját előítéleteinek kiirtásával megadja a lendületet ahhoz, hogy felvilágosuljanak, ezáltal keresztényekké váljanak, vagy erkölcsi jellemük javuljon, és ahhoz, hogy hasznos állampolgárokká fejlődjenek, mely eredmények legalább az elkövetkezendő nemzedék alatt bizonyára fenntartatnak.”4 5 Az uralkodó nem lelkiismereti okokból terjesztette ki rendeletéiben a zsidóságra a szabad nem nemesek jogállásának jelentékeny hányadát, hanem felvilágosult uralkodóként úgy gondolta, hogy ez a birodalom egészének érdeke, a „kor szelleme” is megkívánja e népcsoport helyzetének javítását. Az 1783-ban kiadott Systematica Gentis Judicae Regulation egy olyan, az udvar részéről felülről indított jelentős, a korszellemet megjelenítő kezdeményezés volt, mely az országgyűléseken történtek mellett méltán tekinthető az emancipáció kora kezdő fejezetének is. E dokumentum történelmi jelentősége abban keresendő, hogy számos korlátozó és szabályozó pontja közepette is lényegében a „bürgerliche Verbesserung”-ot igyekszik előkészíteni, megvalósítani.6 Az 1790-1791. évi országgyűlés Az 1790-ben bekövetkezett uralkodóváltással merőben új helyzet állott elő az ország életében, mely a honi zsidóságot éppúgy érintette, mint a lakosság bármely más rétegeit. A politikai fordulat bekövetkeztével e népcsoportra azonban más összefüggésben voltak kihatással a történtek. A városok most azon vábbiakban MHJ), Scheiber Sándor et alii...(Szerk.), (IMIT - MIOK), Budapest, 1980. XVIII. 651. sz. 353-354. 1783. május 2-án a Helytartótanács elrendeli, hogy a zsidókat sem a szakállviselésben, sem másban ne merje senki háborgatni. 4 Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. I—III (1881-1888). Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Hivatala, Budapest, 1885. II. 517-518. 5 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár (továbbiakban MNL OL), C 29, Idealia, 1783. 42. cs. Nro. 10-11. Latin nyelvű szövegét elsőként tette közzé Büchler Sándor: A Systematica Gentis Judicae Regulatio. Magyar Zsidó Szemle, 1896. 4. sz. 367-374. vö. Wolfdieter Bihl: Zur Entstehungsgesichte des Josephinischen Patents für die Juden Ungarns vom 31. März 1783. In: Beiträge zur neueren Geschichte Österreichs. (Hrsg.) Heinrich Fichtenau - Erich Zöllner, Wien-Köln-Graz, 1974. 282-298. 6 „Alle Patente enthilten Paragraphen, deren Zweck es war, die jüdische Bevölkerung ihrer Umgebung kulturell anzugleichen.” Josef Karniel: Zur Auswirkung der Toleranzpatente für die Juden. In: Im Zeichen der Toleranz. Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18. Jahrhunderts in den Reichen Joseph II., ihren Voraussetzungen und ihren Folgen. (Ed. Peter F. Barton), Institut für protestantische Kirchengeschichte, Wien, 1981. 205.
