Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában - a bécsi rendőrség ügynökei külföldön az 1850-es években III/601
A BÉCSI RENDŐRSÉG ÜGYNÖKEI KÜLFÖLDÖN AZ 1850-ES ÉVEKBEN 615 Az ügynökök számára a legszigorúbban tiltva volt, hogy kapcsolatba kerüljenek az adott államban működő osztrák követséggel. Csakis rendkívül sürgős esetben és csak a legmegbízhatóbb ügynökök esetében tartotta azt Buol és Kempen megengedhetőnek, hogy egy előre meghatározott jelöléssel a nagyon sürgős jelentést ne a szokott úton juttassák el Kempenhez, hanem egy nem feltűnő cím közbeiktatásával a nagykövetségre juttassák el, amely azután haladéktalanul, távirati úton (természetesen rejtjelezve) közölje vele annak tartalmát. De az ügynök számára ekkor is tiltott volt kilétének feltárása, ahogy a nagykövetség személyes felkeresése is.70 Mindemellett új ügynökök felvételében láthatóan továbbra is lényeges közvetítő szerep juthatott a követségeknek, konzulátusoknak - az ügynököket ugyanis az önként ajánlkozók közül választották ki. Az ügynöknek ajánlkozó írásbeli jelentkezése gyakran a követségekre, konzulátusokra futott be (kitartóbb ajánlkozók esetenként több diplomáciai szervnél is próbálkoztak az évek során), s a külügyminiszter továbbította Kempenhez, bármennyire is nem vette ezt jó néven Buol. Ezek után, ha Kempen úgy döntött, igénybe veszi az ajánlkozó szolgálatait, a Legfelső Rendőrhatóság illetékes osztálya magát újságszerkesztőségnek álcázva értesítette írásban az ajánlkozót, hogy a szerkesztőség szívesen látja tudósításait, mindenféle pénzügyi kötelezettségvállalás nélkül. Ha meg lesznek elégedve tudósításaival, honorálni fogják munkáját. Megadtak egy bécsi post restante címet, amelyre az illető a „tudósításait” a jövőben küldhette. Ezt a levelet azonban lezárt borítékban szintén a külügyminisztériumon, majd a követségen/konzulátuson keresztül juttathatták el a címzetthez.71 Ahogy természetesen az elutasító válasz is ezen az úton vándorolt az ajánlkozóhoz.72 Még arra is tudunk példát, hogy ha az ajánlkozó nem jelentkezett a követségen a válaszért, a követség munkatársai igyekeztek felderíteni őt - ami már végképp nem fért össze a Buol által felállított elvekkel.73 Sőt kivételes esetben arra is sor kerülhetett, hogy a genovai konzulátus egy alkalmazottja lásson el Schroth veségtérítéssel ellátva őt. Rechberg előterjesztése az uralkodó számára, Bécs, 1859. máj. 15. HHStA Kab. Kanzlei, Vorträge MKZ 1757/1859.; Klindworth 1848 előtti tevékenységére vonatkozóan lásd: Antonius: Zum Konfidentenwesen des Vormärz 84. 70 Vő. Buol-Schauenstein és Kempen levélváltása, Bécs, 1853. márc. 1-ápr. 5. HHStA, IB BM 602/1853.; Kempen levélfogalmazványa Buol-Schauensteinhoz, Bécs, 1853. júl. 27. Uo. 12/1853. 71 Lásd például a krakkói születésű lengyel mérnök, Anton Rieth Londonból kelt felajánlkozó levelére Kempen levélfogalmazványát, Bécs, 1855. aug. 24. HHStA, IB BM 421/1855.; Kempen levélfogalmazványa Buol-Schauensteinhoz, Bécs, 1855. aug. 26. HHStA, IB Actes de Haute Police, Kt. 39. Londoni követség jelentései, 1855.; a piemonti emigráns Emil Elias Lattes is a svájci konzulátuson jelentkezett 1852 nyarán ügynöki szolgálatokra, Kempen elfogadta az ajánlatot, egy angliai címre kellett információit küldenie, 1853-ban azután az ügynök fontos információkat közöl a követséggel. Kempen átirat fogalmazványa Buol-Schauensteinhoz, Bécs, 1852. jún. 15. HHStA IB BM 21/1852.; Buol-Schauenstein levele Kempennek, Bécs, 1853. márc. 1. Uo. 602/1853. 72 Lásd például Ferdinand Alt szászországi mérnök elutasított ajánlkozásának ügyét: HHStA IB BM 2/1857. 73 Packh János esztergomi emigráns 1852 nyarán ajánlkozott ügynöki szolgálatra a londoni követségen keresztül, de akkor elutasította Kempen; amikor azután októberben Kempen mégiscsak kapcsolatba kívánt volna lépni vele, a követség munkatársai nem találták meg őt a korábban általa megjelölt címen. Kempen levélfogalmazványa Buolhoz, Bécs, 1852. júl. 26., Buol levele Kempenhez, Bécs, 1852. okt. 25. HHStA IB BM 21/1852.
