Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
58 GABOR PETER kívül még három gyümölcs- és főzelékkonzervgyárat is kértek a jugoszlávok, bár a szakemberek szerint az utóbbiak tervezett méretei irreálisan nagyok voltak és semmiképpen sem tűntek gazdaságosak. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy az ehhez szükséges berendezések nagyobbik hányadát Magyarország le fogja tudni szállítani. Dobozgyártó berendezések elkészítését ugyanakkor a saját kapacitások szűkössége miatt sem tudták vállalni. Az illetékesek azt is megjegyezték, hogy az ebben a termékkörben megrendelt kenyérgyár is túlméretezett, kisebb méretben gazdaságosabban és gond nélkül leszállítható lenne, így azonban elkészítése több időt vesz majd igénybe. Nem helyeselték azt sem, hogy noha a hazai tejtermelés a háború vége óta is csökkent valamelyest, ezen a téren mégis csak új berendezéseket szállítanánk. Későbbre kellene halasztani a mezőgazdasági szeszfőzdék létesítéséről szóló javaslat benyújtását, ahhoz ugyanis még a Pénzügyminisztérium is hozzá szeretne szólni. A Chinoin gyár folyamatosan szállíthatja a megrendelt termékeket, kivéve a rozsdamentes acélból készült cikkeket. A zománcozott edények terén is kicsi a kapacitás, kisebb mennyiség szállítható csak belőlük, de kiváltásuk is szóba került. Ugyanakkor attól a felajánlástól, hogy bérmunkában olajos magvakat és egyéb mezőgazdasági nyersanyagokat dolgozzunk fel, a jugoszlávok mereven elzárkóztak. Erről legfeljebb a jóvátételtől független kereskedelmi tárgyalások során lehet szó - hangoztatták. Szappangyári berendezéseket gyárthatunk ugyan, de Magyarország a jugoszlávoktól teljesen eltérő műszaki szabványokat alkalmaz, így a kérdés csak akkor jöhet szóba, ha ezek a paraméterek a jugoszlávoknak is megfelelnek. A palackgyártó automatával kapcsolatban a magyar illetékesek hangsúlyozták, hogy ennek gyártását védi a nemzetközi szabadalom, ezért ezt automatikusan nem adhatjuk át. Kisebb árucikkek esetében több volt a hasznosítható felajánlás, mint a nagyobb berendezések terén. A Bodor és Geiringer Acélárugyár Kft ajánlatot tett 50.000 db önborotva-készülék 3 hónapon belüli legyártására. Ok már a háború előtt is szállítottak Jugoszláviába, és tapasztalataik szerint nagy kereslet volt és lenne is a termékeire. Mivel teljes egészében hazai alapanyagból dolgoznak, és az rendelkezésükre is áll, gond nélkül megoldható lenne a gyártás. Termékeik esetében a költségek eloszlása a következőképpen alakult: anyagköltség 20%, illetve további 40-40 százalék a dolgozók, illetve az alapanyagot előállító kohómű munkabére.22 Hajók és úszódaruk tekintetében a magyar álláspont nem módosult a korábbiakhoz lépest. Pokornyék kijelentették, a magyar ipar rövidtávon egészen biztosan nem fogja tudni egyiket sem szállítani, mert a szovjet megrendelések következtében a gyárak, főleg a Ganz a végletekig leterheltek. 1946-ra jó esetben 1 db uszályt tudnak vállalni, utána 1951-ig összesen 6 db-ot. Kazán és hajómotor szállítása 1948 előtt ugyancsak nem lesz megoldható. Utóbbiakkal kapcsolatban még az is nehézséget jelentett, hogy Belgrád benzinmotoros hajókat akart, ellenben a Ganz — mivel kapacitása véges volt ezen a téren is — csak dízelmotort tudott felajánlani. Végül a megegyezés 1946-ra úgy szólt, hogy 1 db 22 Bodor és Geiringer Acélárugyár K.F.T. szállítási ajánlata jugoszláv jóvátételi számlára. Budapest, 1945. november. 13. Aláírás nélküli, jelöletlen irat. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz
