Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567

598 FENYŐ ISTVÁN vető, hogy hangsúlyozza, amit előző cikkében inkább csak megpendített: az egyenlőség lehet egyenlő szabadság vagy egyenlő szolgaság. Amerikát az első kategóriába sorolja. Azt szeretné, ha a nép Franciaországban, Európában is egy­re inkább beleszólna a saját ügyeibe, (kiemelés tőlem F.I.) Újszerű, hogy Mill itt jóval többször szó szerint idézi Tocqueville szövegét. A citátum nála a fontossági kurziválás funkcióját tölti be. így azt idézi, hogy az egyenlőség behatolt az egyház révén a kormányzásba is. A pénz hatása pedig kezdett érzékelhetővé válni az államügyekben. A bankárok politikai tényezők lettek. Az intelligencia társadalmi hatalommá vált s részt vállalt az állam­ügyekben. A XI. században a nemességet nem lehetett megvásárolni, a XIII. században már igen. A fold személyes tulajdonná vált, s így kezdik másra átru­házni. Minden új felfedezés új lépés az általános szint felé. Az ízlés luxusa, a há­ború szeretete, a legmesterkéltebb divat hullámai éppúgy, mint az emberi szív legmélyebb szenvedélyei együttműködnek abban, hogy gazdagítsák a szegényt és szegényítsék a gazdagot. Amikor az intellektuális gyakorlat — folytatja szemléjét Mill —, az erő és a gazdagság forrása lesz, akkor minden új eszme és igazság csírája a népre való hatásnak. A költészet, ékesszólás és emlékezet a de­mokrácia hasznára válik. Mind-mind egy arzenál lesz, amelyben a legszegé­nyebb és a leggyöngébb is mindig talál magának fegyvert. (Engedelmet, de fel merem tenni, hogy Eötvöstől Petőfiig, Irinyiig, Vasváriig és a Tizek Társaságáig olvasták az ilyen sorokat.) Tocqueville és angol méltatója szerint a keresztes hadjáratok, a városok testületéi mind egy-egy elemét vetették be a demokrati­kus szabadságnak a feudális monarchia keblébe. E sorok írója tudja jól, hogy Eötvös és társai nem voltak soha forradalmá­rok, de azt is, hogy Irinyi, lapjuk kiváló rovatvezetője igen, s azt is meg meri kockáztatni, hogy a történetíró Vasvári, a szépíró Pákh és Pálffy Albert is egyetértőleg olvashatott arról, hogy a tűzfegyverek feltalálása egyenlősítette a jobbágyot és a nemest a csatatéren; a nyomtatás felfedezése megnyitotta ugyanazt a forrást minden osztály számára, a protestantizmus pedig kinyilvá­nította, hogy minden ember alkalmas arra, hogy megtalálja az égbe vezető utat. „Amerika” felfedezése és felívelése eszerint már csak „hab” volt a „tortán”. Az idézett Tocqueville-szöveg azzal folytatódik, hogy a francia társada­lomban a XI. századtól kezdve kétszeres forradalmat találunk. A nemes le­süllyedt a társadalmi létrán, a roturier felemelkedett. S mindez nemcsak Fran­ciaországra vonatkozik, hanem az egész kereszténységre, [kiemelés tőlem. F. I.] Tocqueville szónoki kérdését Mill megismétli: hihető-e, hogy a demokrácia, mely megsemmisítette a feudális rendszert, legyőzte a királyokat, vajon respek­tálni fogja a „bourgeois”-t és a kapitalistát? S nem mellékes Mill recenziójában az sem, hogy „A reformáció volt a köz­vélemény kormányzásának hajnala.” A publicitás, a petíció és a nyilvános vita, a sajtó és főleg az időszaki sajtó a közvéleménynek egyre nagyobb hatalmat ad­tak. Sőt, a közvélemény még alkotmányt is képes volt létrehozni. Úgy gondolom, az 1848-at megelőző években Európában, ez a „sőt” volt a legtávlatosabb, a legprófétikusabb szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom