Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567

TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 577 szét teszik oly elemek is, amelyek természet szerint idegenek ezektől az osztá­lyoktól. A leggazdagabb kereskedő, a legvagyonosabb bankár, a legügyesebb manufaktúra-tulajdonos, az írók, a tudósok formálhatják a tiers-état részét, mi­ként a kis farmer, a boltos és a paraszt, aki megműveli a földet. Röviden: min­den ember, aki nem pap és nem nemes, a tiers-état-hoz tartozik. Magában fog­lalja a gazdagot és a szegényt, a tudatlant és a műveltet. így a tiers-état-nak is megvan magán belül a saját arisztokráciája. Tartalmazza a nép összes elemét is, vagy inkább magában foglalt egy teljes népet, amely együtt létezett a kivált­ságos renddel, de amely teljesen képes önmagában is létezni, tőlük külön. Meg­van a véleménye, előítéletei és saját nemzeti szelleme. Világosan felfedezhető ez az 1789-ben szövegezett cahiers-ekben (füzetek), a tiers-état rendeletére, eliga­zításul szolgálva a követeknek. A tiers-état csaknem annyira szorongatott volt a noblesse-szel való összekeveredés félelmétől, amint az utóbbi zavarba jött a ve­lük való keveredéstől. Tervezték a nemesítés vásárlás útján való eljárását, amely lehetővé tette volna a testület néhány tagjának azt, hogy bekerülhessen a nemesség soraiba. A Rendi Gyűlést megelőző választásokon Lavoisier-t, a hí­res kémikust, ki azt kérte, hogy a tiers-état-^al szavazhasson, az elektori kollé­gium visszautasította, azon az alapon, hogy hivatalt vásárolt, mely nemesség­gel ruházta fel, így elveszítette a roturiers-ve 1 együttszavazás jogát. Ezáltal a tiers-état és a noblesse vegyültek egymással ugyanazon a talajon, s formáltak, amint voltak, két különböző nemzetet, amelyek, noha azonos tör­vények alatt éltek, egymás számára idegenek maradtak. De e két nemzetből az egyik szüntelenül toborozta az erejét, a másik pedig minden nap elveszített va­lamit, és sohasem nyerte vissza. Ennek az új népnek a létrejötte a francia nemzet közepén fenyegette a noblesse igazi létét. Az elzárkózás állapota, amelyben a nemesek éltek, még na­gyobb veszély forrása volt számukra. Ez a teljes megoszlás tiers-état és a nemesek között nemcsak felgyorsította a noblesse bukását, de azzal fenyegetett, hogy Franciaországnak nem lesz vala­minő arisztokráciája. Nem véletlen, hogy az arisztokráciák felemelik és fenntartják önmagukat. Mint minden más jelenség, ők is megszabott törvények alanyai, amelyeket ta­lán nem lehetetlen felfedezni. Ott létezik az emberi tömegek között, bárminő társadalmi formában él­nek is s függetlenül a törvényektől, amelyeket ők kormányaiknak szabtak, a re­ális vagy konvencionális előnyök bizonyos együttese, amelyeket természettől fogva csak kis szám bírhat. Ezek élére lehet helyezni a születést, gazdagságot és tudást. Lehetetlen elgondolni bárminő társadalmi állapotot, amelyben minden polgár, kivétel nélkül, nemes, magas intellektusú vagy gazdag lehessen. Ez a három meglehetősen különbözik egymástól, de abban megegyeznek, hogy min­dig kevésnek a jussa, és következésképpen csak azoknak adatik, akik már ren­delkeznek velük, ízléssel és eszmékkel többé-kevésbé sajátosan vagy kizáróla­gosan. Ezért formálódik oly sok arisztokratikus elem, amely elkülönülten vagy egyesülve ugyanabban a kézben megtalálható minden nép között és a történe­lem minden korszakában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom