Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 571 ságával, de a lakosság szelleme mindenütt elidegenedett tőle, és az egyház már sokkal inkább politikai, mint vallási intézménnyé vált.” Ezt követően Tocqueville áttér a világi társadalom jellemzésére: „Elképzelhető, hogy némi nehézséggel jár majd, ha világos tájékoztatást próbálunk adni a jelenlegi angol olvasóknak a régi francia noblesse-ről (nemesség). Az angol nyelvnek nincs szava arra, hogy pontosan tükrözze azt, amit a noblesse ősi francia eszméje kifejez. A ,nemesség’ szó többet mond, a ,gentry’ kevesebbet. Az ,arisztokrácia’ szó szintén kevesebbet, amelyet értelmezés nélkül szoktunk alkalmazni. Arisztokrácián a szó eredeti értelmében általában a magasabb osztályok együttes összegét értik. A francia noblesse arisztokratikus testület volt, de tévednénk, ha azt mondanánk, hogy egyedül formálta a hon arisztokráciáját, mert oldalán osztályok voltak találhatók, éppoly felvilágosultak, gazdagok és csaknem olyan befolyásosak, mint ő maga. Ezért a francia noblesse arisztokrácia volt, amint azt Angliában értik, vagyis ami a species a genushoz képest; egy kasztot formált, és nem egy egész arisztokráciát. Ebben a tekintetben az egész noblesse a kontinens nemzeteire emlékeztetett. Nem, az ember nemessé lehetett Franciaországban bizonyos hivatalok vásárlása által, vagy a fejedelem akaratából; de a lényeges tény nemesített, kimozdítva őt a tiers-état (harmadik rend) soraiból, s nem bevezetve őt tulajdonképpen a noblesse-be. A frissen keltezett megállt a két rend határainál, az egyiknél feljebb, de a másiknál alább. Tudta, hogy az ígéret földje még távol van, amelybe a leszármazottak egyedül léphetnének be. Ezért a születés volt az egyedüli forrás, ahonnét a noblesse származott. Az emberek nemesnek születtek - vagy nem lettek azok. Mintegy 20.000 család* terjedt szét a királyság területén ezt a nagy testületet alkotva. Ezek a családok egymás között elismertek egyfajta elméleti egyenlőséget, a születés közös kiváltságára alapozva. ,En csak — mondta volt IV Henrik — ,az első nemesember vagyok a királyságomban. Je ne suis que le premier gentilhomrne de mon royaume. A gentilhomme olyan ember, aki családjának nemességét legalább két megelőző nemzedékre vissza tudja vezetni. Ez a kifejezés jele annak a szellemnek, amely a francia noblesse körül uralkodó volt még a tizennyolcadik század végén is. Erről az olvasó meggyőződhet, ha gondosan elolvassa a nemesi rend füzeteit (utasításaikat képviselőiknek 1789-ben): ott megértheti, hogy a nemesek egymás közti egyenlőségét mint elvet folyamatosan vallották. Mindenesetre nagy helyzetbeli különbségek voltak a nemesek között. Néhányan még nagy földbirtokkal rendelkeztek, mások még a létezés eszközeivel is alig az atyai udvarházakban. Néhányan idejük nagy részét az udvarnál múlatták, mások büszkén becsben tartották tartományuk szélsőségeiig az átörökölt homályos helyzetet. Egyeseknek a szokás megnyitotta az utat az állam legmagasabb méltóságaira, míg ismét mások elérve reményeik legvégső * Moheaes és Michodiére urak munkái, továbbá a híres Lavoisier-é kimutatták, hogy a nemesek száma 1791-ben már elérte a 83 ezer főt, amelyből csak 18.323 volt hadra fogható. A noblesse ebben az időben a királyság lakosságának csak mintegy háromszázad részét tette ki. Jóllehet a hatóság Lavoisier neve alatt közli e számításokat, nehéz elhinni azok tökéletes pontosságát. Számunkra úgy látszik, hogy a nemesség száma nagyobb volt. Ld. De la Richesse Territoriale du Royaume de France, par Lavoisier, p. 10.
