Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Dejiny Bratislavy 1. od pociatkov do prelomu 12. a 13. storocia (Ism.: Mesterházy Károly) II/531
lakra fektetve a halottakat, egy kb 600 síros 11-12. századi temetőt létesítettek az Árpád-korban. A háromkaréjos épülettől néhány méterre egy körtemplom (?) alapja van,amelyet viszont korábban szélmalom alapjának is hittek Ez a kerek épület két sírra ráépült, egy váz pedig az épület belsejében a falig van temetve. E szerint az épület későbbi a síroknál. A lelőhelyet még 1913-ban L. Cervinka kezdte ásni, de a temetőt csak 2012-ben közölték le, egy időben a jelen monográfiával. Viszont a falu belterületén, a templom mögött V Plachá és I. Keller egy 122 síros 9. századi temetőt tárt fel (V Plachá et al. 1990.36-76). Pozsony belvárosa területén számos helyen találtak településre vagy temetőre valló 9-10. századi régészeti emlékeket. Ezeket a kötet szerzői a belváros térképére vetítve külön-külön mutatták be. A településeket főleg a kerámia segítségével lehet keltezni, ami nem a legbiztosabb módszer T. Stefanovicová szerint sem, de más lehetőség ritkán adódik. A lelőhelyek sűrűsödése a Szt. Mihály templomtól keletre, a mai Ventur utca középső részére esik. Egy másik lelőhely csoportosulás a Főtér/Hlavne namestie körzetében látható. Talán egy biztosan 10. századi keltezést biztosító edénytípust is talált T. Stefanovicová a vár alatti Duna-parti településrészen, egy honfoglalás korára jellemző bordás nyakú edényt (593.kép). Ugyanezen a váralja részen a legkorábbi lelet egy késő avar bronz szíjvég, ami bizonyára a 9. századra keltezhető. A két település részlet bemutatása T. Stefanovicová és B. Lesak munkája. Mindketten a legújabb ásatások előzetes értékelését adják e helyen, megelőzve a részletes publikációt. Nagyon tanulságos a belváros területén talált 9-10. századi temetkezések térképezése is. Ezt a munkát Margarita Musilová végezte el. Összesen 66 sírt találtak, melyeket főleg a 9. századra kelteznek. A sírok fele két nagyobb csoportban található. Az egyik csoport a Michalska /Mihály u. északi végénél van, a másik a Frantiskanske namestie/Ferenciek terénél, a többi pedig elszórtan egyesével, párosával. A Ferencesek kertjében levő temetőrészben két sírban is mongoloid koponyájú vázat találtak. Ez utalhat 9. századi avar leszármazottra de honfoglaló magyarra is. A sírok lelőhelyeinek nagy szórtsága arra mutat, hogy több korszakhoz tartoznak, mert különben nem maradna hely a településeknek. A 11. századtól új helyzet áll elő régészetileg is. A város szláv nevét a szlovák kutatás Preslava-nak tartja, három ezüst pénz feliratai nyomán. Ezekről az érmékről jó összefoglalást ad Kovács László (Kristó Gy. szerk. Államalapítás, társadalom, művelődés 96-99). A település mind a vár területén, mind a váralján fejlődésnek indul, melynek nyomán új központok alakulnak ki. Az egyik a várhegy keleti lejtőjén, a Szt.Miklós templom körül, a másik a keleti városkapu előtt, a Szt. Lőrinc templomnál. Mindkét helyen rotunda a legkorábbi építmény. A harmadik központ a Szt. Mihály templomnál jön létre, de a közbe eső terek beépítettsége állandó változásban van. A 12. század végére rögzülnek a házak csoportosulásai, de az utcák vonala még mindig nem végleges. Erről a fejlődésről jó összefoglalást ad magyarul is J. Sedivy (Fejezetek Pozsony történetéből 95-130). Jelen kötetünkben ő foglalja össze a 11. századi társadalmi átalakulást, az egyes társadalmi rétegek szerepét. A 11-12. századi temetőkről M. Musilová tudósít. Sokat mondónak tartjuk, hogy Pozsony területén csak egy köznépi temetőt találtak, legalább is a Fő téren/Hlavné namestie és Sedlarska/Nyerges utca körzetében feltárt 76 köznépi jellegű sír erre utal. A Szt. Szalvátor templom körüli temető olyan jellegű, mint a dévényi várhegyen levő .A többi temető a templomok körül helyezkedik el. Ha a kötetben tárgyalt lelőhelyeket összehasonlítjuk A. Habovstiak 1985-ben megjelent könyvének adathalmazával (Stredoveka dedina na Slovensku), menten szemünkbe tűnik az óriási adatgazdagodás, a régészeti kutatások megsokszorozódása. Mivel ezek az ásatások még feldolgozatlanok, e kötetben előzetes összefoglalás formájában szerepelnek. Mindez azt vetíti előre, hogy a Pozsony története monográfia még nagyon sokáig kézikönyv marad a korszak kutatói számára, hiszen csak innen fognak képet kapni az egyes lelőhelyekről. Végül meg kell említeni azt a kilenc apró dolgozatot, amely a kötet végén mintegy magyarázza a kötetben levő régészeti jelenségeket, vagy más vitatott kérdéseket. Ezek közé tartozik J. Sedivy összefoglalása Pozsony régi névváltozatairól. Z. Farkas a kereskedelem és utak, a stratégiailag fontos helyek, P Salkovsky a falusi és városi épületek, E Jelinek a temetkezési szokások és hitvilág, A. Sefcakova az embertani leletek évezredes változásáról ír. A történetírás történetét E. Mannová, a helyi gyűjtés és intézményeinek történetét M. Pichlerová foglalja össze, és végül a hatékony régészeti terepmunkát segítő légi fényképezést I. Kuzma mutatja be. A kötet végén található a hatalmas szakirodalom, melyből kitűnik a felhasznált munkák sora, és a névmutató. 536 TÖRTÉNETI IRODALOM Mesterházy Károly
