Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Dejiny Bratislavy 1. od pociatkov do prelomu 12. a 13. storocia (Ism.: Mesterházy Károly) II/531
közé tartozik az öntött bronz lószerszám és övkészletek, a szabadkézi (potiská ) és a kézikorongon készült (podunajska) kerámia, a fémabroncsos favedrek, fülbevalók. Felhívja a figyelmet arra,hogy Cseklész táján volt a késő avar korban az avar-szláv etnikai határ, és itt nyoma maradt az akkulturációnak: az egyik lovast már hamvasztással temették el. Zárásképpen a korszak települései közül említ kettőt, egyiket Devinske Jazero/Dévényi tó - Dalsie Topolite, a másikat Murnice lelőhelyről, és röviden jellemzi az anyagot. A fejezet kevésbé nyújt régiós értékelést, inkább a helytörténeti elemeket hangsúlyozza. Régészeti anyagát tekintve pedig a késő avar kor (8. század) emlékeire helyezi a hangsúlyt. Az avar kor végével a szinte teljesen régészeti forrásokra támaszkodó helytörténetírást újra az írott forrásokkal rendelkező korszak váltja fel. Valójában csak most kezdődik Pozsony és Dévény története. A szlovák történetírás a 9. és 10. század között nem érzékel törést, a régió fejlődésében ugyan változás is tapasztalható, de a fejlődést töretlennek érzékelik, és ezt az adatok hiánya is támogatja. Ezért a két évszázad történetét a szerkesztők egységként kezelik. A korszakolás a fejezetcímből is kitűnően a nagymorva kronológiához kapcsolódik, hiszen nem a magyar honfoglalás koráról van szó, hanem a nagymorva kor utáni periódusról (povelkomoravske obdobie). így J. Steinhübel történeti bevezetője és a pozsonyi vár története közé ékelődik be Veszprémy László fejezete a pozsonyi csatáról és az azt megelőző évek eseményeiről. A nagymorva kor bevezetése Nagy Károly avarok elleni hadjárataival kezdődik, amit a magyar kutatás az avar kor lezárásaként szokott tárgyalni. Az írásos források szerint még egy teljes emberöltő telik el az új hatalmi központok kialakulásáig. A kevés történeti adatra épülő rekonstrukcióban kitüntetett szerepet kap Dévény, hasonlóképpen Pozsony is, visszavetítve a 11. századi prépostsági templom patrociniumát a 9. századra. A történeti bevezetés a 907. évi Brezalauspurch-i csatával zárul, amelynek eredménye J. Steinhübel értékelése szerint az volt, hogy megnyitotta az utat a magyar rablóhadjáratok előtt. Csak ezért kár lett volna konferenciákat szervezni 2007-ben Ausztiában, Magyarországon és Szlovákiában is (Bitka pri Bratislave v roku 907 a jej vyznam pre vyvoj stredného Podunajska. zost. T. Stefanovicová a D. Hulinek, Bratislava 2008). A pozsonyi vár feltárását több szakaszban T. Stefanovicová végezte, és a korábbi eredményeit 1975-ben közzé is tette. Később még lehetőség nyílt újabb ásatásokra is, ezekről jelen kötet is beszámol. A kezdeti vár erődítése, leszámítva a kelta előzményeket, kazettás és rostos szerkezetű fa- és földsánc volt, amelyet egy malter nélküli, szárazon rakott kőfal is erősített. A keltezést „biztosította” az első, írott forrásban megadott neve. A jelenlegi várépület belsőudvarán két kőépület talált, egy korábbit és egy későbbi kétosztatú „palotát”. A vár keleti platóján, a jelenlegi épületek és a sánc között került elő két (?) templom alapfalmaradványa és 229 sír, melyek közül a legkorábbiak nagymorva ékszereket tartalmaztak, zömmel azonban a várbeli prépostsági templomhoz tartozó temető 11-12. századi sírjai voltak. Az összkép azonban bizonytalanabbá válik, ha számításba vesszük a következőket: Miért neveznek egy nagymorva várat 907-ben németül. A sánc faanyagát dendrokronologiai vizsgálattal a 10. század vére keltezték (J. Henning - M. Ruttkay., Frühmittelalterliche Burgwälle an der mittleren Donau in ostmitteleuropäischen Kontext: Ein deutsch-slowakisches Frorschungsprojekt. in: Frühgeschichtliche Zentralorte in Mitteleuropa, szerk. J. Mahacek - S. Ungerman. Bonn 2011. 271-73). A sánc faszerkezete és a csapolás azonos a 10. század végi Piast-várak szerkezetével, például a naszacowiceivel (ahol egyébként Gyula-Prokuj várát sejtjük a honfoglaló leletek sűrűsödése miatt), amint arra később T. Stefanovicová is utalt (Bojná, hospodarske a politické centrum nitrianskeho kniezastva. szerk. K. Pieta - A. Ruttkay - M. Ruttkay. Nitra 2006. 241), és Bóna István is rámutatott (Várak szent István korában, in: Államalapítás, társadalom, művelődés, szerk. Rristó Gy. Bp. 2001. 106) A nagymorva időszak eseményeinek másik fontos helyszíne a Dévénnyel azonosított Dowina. A 9-11. század történetét a korábbi korszakokéhoz hasonlóan K. Harmadyová foglalta össze. Már a római korszak bemutatásánál láttuk, hogy a várhegyet körbefogó sánc hun kor előtti. A Dowinára vonatkozó írott adat a fuldai évkönyvek 864-es bejegyzése. Az ásatások viszont a dévényi sánc ekkori állapotára nem adtak támpontot. A Dévénytől északra levő egyik kisebb erősség (Na pieskach) sáncának átvágása, amit itt mutatnak be, szintén kazettás szerkezetű, és nem morva palizád. A dendrokronologiai mintavétel Dévény esetében sikertelen volt, itt pedig nem is volt. A sáncokon belül a római és középkori kőépületeken kívül két másik, templomként értékelt épület került elő. Az egyik egy cella trichora jellegű háromkaréjos, téglalap alakú kőépület, amit többen mind a mai napig római korinak vélnek (J. Sedivy és M. Slivka, in: Czoch G. et al. Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Pozsony 2005. 98). Falaitól 8-10 m távolságra egy hat síros 9. századi temetőt találtak. De ennek az épületnek a romjai felett, helyenként az alapfaTÖRTÉNETI IRODALOM 535
