Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Fedeles Tamás: "Medicina contra peccata mundana" Késő középkori főúri misealapítványok II/443

KÉSŐ KÖZÉPKORI FŐÚRI MISEALAPÍTVÁNYOK

453

közbenjárásukkal hatékonyabb biztosíthatják üdvösségüket. A szentek intercessor szerepe közismert volt a korai középkortól kezdve, elég mindössze a zarándokok tömegét vonzó kegyhelyekre utalni.43 A 14. századra általánossá váló elképzelés szerint Jézus Krisztus, Szűz Mária, valamint a szentek érdemfölöslege révén az egyház kimeríthetetlen kinccsel (thesaurus ecclesiae) rendelkezik, melyből a hívek részesülhetnek,44 s ennek egyik fontos médiuma maga a szentmise.

A szenteknek felajánlott misék mellett legtöbbször (26 eset) gyászmisék (officium defunctorum, missa pro defunctis, missa exequialis, requiem) celebrálását kérték az alapítók, mivel a rekviemnek tulajdonították a legnagyobb érdemszerző hatást korszakunkban.45 Ugyancsak viszonylag nagyobb számban (15 eset) fordulnak elő a bűnökért (pro peccatis) rendelt misék. A gyarlóságával tisztában lévő, megtisztulni kívánó hívek életében fontos szerepet töltött be a bűnbánat. A szentgyónás elvégzésén túl a bűnök engesztelésének egyik formája a felajánlott szentmiseáldozat, amit különösen a már elhunyt hozzátartozók esetében tarthattak hasznosnak. Mindössze egy alkalommal kértek misét a betegekért (pro infirmis), amely — amint alább látni fogjuk — egy konkrét élethelyzethez kapcsolódhatott.

A miseszándékok napi megoszlása46

Szándék

Hétfő

Kedd

Szerda

Csütörtök

Péntek

Szombat

Vasárnap

Nem

ismert

Összesen

Szt. András

2

2

2

2

2

2

2

3

17

Szt. Anna

1

3

1

1

1

1

1

1

10

Szt. Antal

1

1

Szt. Angyalok

1

1

12 apostol

1

2

3

betegekért

1

1

bűnökért

1

3

4

1

6

15

Szt. Fábián és Szt. Sebestyén

6

6

Szt. Ferenc

1

1

43 A búcsújárásra 1. Csukovits Enikő-. Középkori magyar zarándokok. (História Könyvtár - Monográfiák 20.) Bp. 2003.

44 Johan Huizinga: A középkor alkonya. Bp. 1996. 167.; Szovák Kornél: Meritorum apud Dominum fructus cumulatorum. (Megjegyzések a 14. század főúri vallásosságához.) In: R. Várkonyi Agnes emlékkönyv születésének 70. évfordulójára. Szerk. Tusor Péter. Bp. 1998. 79.; Erdélyi Gabriella: Egy kolostorper története. Hatalom, vallás és mindennapok a középkor és az újkor határán. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 38.) Bp. 2005. 148-149.

45 A temetési misét követő 3., 7., és 30. napon, valamint a sírba tétel évfordulóján gyászmisét celebráltak a halott leikéért. A kései középkorban a temetésre általában a halálozást követő 3. napon került sor. A keleti egyházban valamelyest eltérő gyakorlat alakult ki, ugyanis ott a 3., 9. és 40 napon tartották a rekviemet. Vö. LThK, Bd. X, 253 (’Totengedächtnis’ - E Berger).; Franz, A.: Die Messe i. m. 234-235.; Solymosi László: Egyházi és világi (földesúri) mortuárium a 11-14. századi Magyarországon. Századok 121. (1987) 552. Vö. Pásztor L. : A magyarság i. m. 79.

46 A táblázatban azokat a miséket külön vettem számba, melyeket egy-egy szent tiszteletére, bizonyos szándékért naponta bemutattak.