Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Péter: Olvasta-e Kézai Simon Mester Aquinói Szent Tamást? II/427
OLVASTA-E KÉZAI SIMON MESTER AQUINÓI SZENT TAMÁST? 439 generáléin, amelyek számára csak 1314-ben írta elő a rendi nagykáptalan, hogy a diákok morálteológiai képzésének részeként rendszeresen hirdessenek meg kurzusokat az Etikáról — nem a Politikáról — vagy Tamás valamely „megfelelő” írásáról (az utóbbi esetben leginkább a Summa Theologiae Secunda Pars-ára gondolhatunk).48 Ezek után azon sem lepődhetünk meg, hogy még a 14. század elején is akadt olyan, feltehetően Domonkos-rendi, Párizsban élő és a királyi udvarba bejáratos szerző, aki az általa írt Liber de informatione principum című „uralkodótükörben” teljesen figyelmen kívül hagyta a Politika latin fordítása nyomán kialakult politikai-elméleti hagyományt, Tamás e téren tanúsított teljesítményével együtt.49 Korántsem volt tehát magától értetődő az arisztotelészi inspirációjú politikai elmélet kibontakozása, mint ahogy annak az Aquinói Szent Tamásnak a nézeteit sem ellenállás nélkül fogadta be közvetlen utókora, akit az előbbi intellektuális hagyomány fő képviselőjeként Váczy Péter óta a hazai szakirodalom olykor Kézai egyik eszmei forrásának tartott. Igaz, hogy Tamást nem politikai-elméleti tézisei miatt érte bírálat — olykor még rendje befolyásos teológusai részéről is —, ám a nézetei körül kialakult polémia nyilván fékezte politikai gondolkodásának ismertté válását, illetve elfogadását is.50 Mindezek mellett sem állíthatjuk, hogy lehetetlen lett volna egy Kézai nemzedékébe tartozó (vagy nála alig fiatalabb) közép-európai klerikus számára, hogy Eszak-Itáliában megismerkedjen az új, arisztotelészi inspirációjú politikai elmélettel. Admonti Engelbert (vagyis egy hagyományos monasztikus közösség egyik igen módos apátságának szerzetese, majd apátja) Prágában ismerkedett meg az új típusú, nem kis részben koldulórendi magiszterek által kidolgozott „párizsi” filozófiával, majd — miután ottani tanulmányait politikai okból meg kellett szakítania — Padovába ment, ahol 1278 végétől 1287/8 fordulójáig előbb logikát és filozófiát (az utóbbi terminus használata jelzi a septem artes liberales szó szerint értelmezett kereteit szétfeszítő „párizsi” tudomány hatását), aztán pedig a helyi Domonkos-rendi stúdiumban teológiát tanult.51 1300 táján vagy kevéssel utóbb befejezett De regimine principum című művének első részében a Politika és a Rétorika latin fordításának ismeretében alkalmazta a kormányformák arisztotelészi meghatározásait, és Aquinói Szent Tamás után — bár úgy tűnik tőle függetlenül — ő is értekezett a „vegyes kormányzatról” (az utóbbi egyik példájaként Magyarországot említve). Igaz, az utóbbi téma kidolgozása nála abban merül ki, hogy teljesen mechanikusan 48 Mulchahey. M. MThe Dominican Studium System i. m. 311-312. o. és 103. j. 49 Erről a szerző neve nélkül fennmaradt, X. Lajos királyhoz (1314-1316) intézett értekezésről az újabb irodalomból lásd elsősorban Jacques Krynerv. L’empire du roi. Idées et croyances politiques en France, XIIIe-XVe siécle (Bibliothéques des Histoires.) Paris 1993. 188-190. 50 A Tamás halála után egyes nézetei körül kialakult vitákról lásd elsősorban: Torreil, J.-P: Aquinói Szent Tamás i. m. 473-495. A rend hierarchiáját nyilván a döntően a ferencesek által szervezett Tamás-ellenes hadjárat miatti óvatosság vezette, amikor az 1308-as nagykáptalanon megtiltották azt az egyes itáliai konventek iskoláiban folyó gyakorlatot, melynek során a „doktori értekezésnek” számító Sententia-kommentár helyett a Summa theologiae-t tették meg az oktatás alapjának: uo. 500. Míg a Politika megismerése előtt írt Sententia-kommentár nem tesz említést a hatalom intézményes korlátozásáról, addig a Summa theologiae esetében pont fordított a helyzet. 51 H. Zinsmeyer: Engelbert (Poetsch) von Admont. In: Lexikon des Mittelalters. III/9. München-Zürich 1986. 1919.
