Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387

SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 417 a kassaiakhoz fordultak. A legtekintélyesebb város tanácsa február 3-án arról tájékoztatta őket, hogy ők — közösségük döntése alapján — készek teljesíteni a nádor óhaját.186 187 Szapolyai, látva a városok — és úgy látszik, különösen Bártfa — hozzáállását, újabb küldöncöt menesztett az uralkodóhoz, akit február 8-án, Pozsonyba való bevonulásakor sikerült utolérni. A király ezúttal egyértelműen fogalmazott Bártfának — és talán a többi városnak is — címzett újabb levelé­ben: állítsanak ki minél nagyobb gyalogos és lovas sereget, és Szapolyai kérésé­re csatlakozzanak hozzá, hiszen az ellenség már az ország területén van, sok kárt okoz és a lakosságtól hadisarcot szed. Pozsonyban ő is sereget gyűjt és ha­marosan a Felső Részekre vonul.188 És bár néhány nap múlva a bártfaiak kül­döttsége is felkereste őt, hogy a korábbi években elszenvedett káraikra és ki­adásaikra tekintettel mentesítésüket kérje a hadba vonulás alól, Ulászló nem engedett és ragaszkodott korábbi parancsához, megjegyezve, hogy már maga is készülődik a hadjáratra.189 A vitából tehát a nádor került ki győztesen, aki feb­ruár 15-én, immáron a késmárki várból saját levele kíséretében küldte tovább a király parancslevelét Bártfára.190 A lengyel zsoldosok, illetve a Horvát testvérek tevékenységéről ez idő tájt alig tudunk valamit. A királyi levelekben olvasható, toposz-szerű megfogalma­zásokból, amelyek az idegen sereg pusztításáról és károkozásairól számolnak be, csak annyi hámozható ki, hogy legkésőbb február elejére a herceg emberei megerősítették Árva és Likava várait a felfogadott lengyelekkel.191 Egy momen­tum amellett szól, hogy a herceg egyáltalán nem kívánt „rátörni” az országra és „pusztítani” azt. Későbbi forrásból tudjuk, hogy Balassa Ferenc árvái várnagy a herceg utasításából közreműködött a zsoldosok félfogadásában.192 O viszont legkésőbb január végén elhagyta szolgálati helyét és a nyolcszáznál is több kilo­méterre lévő Bihácsig utazott, ahol február 21-én Corvin jelenlétében szemé­lyesen tette le Árva várának várnagyságát, és adta át azt a herceg utasításából Horvát András testvérének, Mihálynak.193 Nehéz a hosszú utazás mögött más okot találni, mint hogy Balassa — tapasztalva január második felében, hogy a rábízott vár védelme immár a lázadás szélére sodorta — nem kívánt tovább Corvin szolgálatában maradni. Ebből viszont az következik, hogy a toborzással Corvin emberei nem egy király elleni lázadást kívántak előkészíteni, hanem ki­zárólag a nádor vagy annak támadása ellen készülődtek. 186 1496. jan. 27.: DF 216 030. (Bártfa 3240. sz.) 187 1496. febr. 3.: DF 216 032. (Bártfa 3242. sz.) 188 1496. febr. 8.: DF 216 034. (Bártfának), kiadása: Rukovet 96., regesztája: Bártfa 3244. sz. 189 1496. febr. 16.: DF 216 037. (Bártfának, Bártfa 3247. sz.). — Valószínűleg ezt a levelet pub­likálta Wagner Károly mint Kisszebennek szólót, mivel a nála 1491. éviként szereplő levél ezzel szó szerint azonos, Kisszeben levéltárában azonban nem találunk ilyen eredetit. Diplomatarium comi­­tatus Sarosiensis, quod ex tabulariis et codicibus manuscriptis erűit Carolus Wagner. Posonii et Cassoviae 1780. 192. 190 1496. febr. 15.: Szapolyai okit. 227-228. (Bártfának). 191 Arra, hogy a zsoldosok itt tartózkodtak, 1. az alább még bemutatandó ápr. 6-i oklevelet: DL 20 404. 192 1496. márc. 20.: DL 103 044. 193 1496. febr. 21.: DL 105 060.

Next

/
Oldalképek
Tartalom