Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Fejérdy Gergely: A belga-magyar hivatalos kapcsolatok első évtizede I/35

A BELGA-MAGYAR HIVATALOS KAPCSOLATOK ELSŐ ÉVTIZEDE

37

udvariasságon kívül így komolyabb kapcsolatokat sem tudott kialakítani a magyar elittel. Egyedül, az 1924-1925 fordulóján rövid ideig, külügyminiszter Szcitovszky Béla Belgium iránti barátságát és pénzügyi szakértelmét méltatta jelentéseiben.13

A budapesti belga követség legnagyobb aktivitást a gazdasági kérdések területén mutatott. Belgium kiváló lehetőségeket látott ugyanis a kereskedelmi kapcsolatok megerősítésére, és a magyarországi pénzügyi, ipari szférában való befektetésekre. Például az antwerpeni és a licge-i vállalkozói körök komoly érdeklődést mutattak ez utóbbi területen.14 Belgium a befektetések mellett a Magyarországgal meglévő kereskedelmi kapcsolatok bővítését is szorgalmazta, nem akart lemaradni a jó gazdasági pozíciók megszerzésért folyó harcban Magyarországon. Legalábbis erről tanúskodik a brüsszeli francia követ, Pierre de Margerie Raymond Poincarénak írt jelentése.15

A belga kormány, ezért egy kereskedelmi egyezmény megkötését és a békeszerződés adta lehetőségek kihasználását sürgette. A cél elérése érdekében inkább rugalmasnak mutatkozott. A budapesti hatóságok a belga kezdeményezéseket nem utasították el, de a viszonosság elvét kívánták érvényesíteni. Brüsszel már 1924 februárjában konkrét lépéseket tett az egyeztetések megkezdésére16, amely végül csak hónapokkal később 1924. szeptember 30-án vezetett eredményre, amikor is aláírták az átmeneti kereskedelmi és árucsere forgalmi megállapodást.17 A dokumentumot a magyar parlament 1925. március

3-án hagyta jóvá18, de ekkor már egy klíringegyezmény ügye került napirendre. A belga kormány ugyanis érvényesíteni akarta Magyarországgal aláírt békeszerződés 231-es cikkelyében foglaltakat is. Ez a kártérítési igényekről, tartozások kiegyenlítéséről szóló rendelkezés lehetővé tette, hogy Belgium a területén található magyar vagyont egyoldalúan lefoglalja és pénzügyi követeléseinek érvényt szerezve eladhassa azt. Ezt azonban csak akkor tehette, ha békeszerződés életbelépésétől egy hónapon belül ezt jelezte Budapestnek. Belgium a közé a négy ország közé tartozott,19 a 17 aláíró államból, amely élni kívánt ezzel a lehetőséggel. A magyar kormány így tehát tárgyalásokra kényszerült ebben a kérdésben.20 1923. május 26-án létre is jött egy megállapodás. A ratifikációra azonban egyik fél részéről sem került sor, mert a belga kormányt meglepte, hogy a Belgiumban zárolt magyar vagyon háromszorosa az effektiv tartozásnak.21 Budapest végül 1925. december 4-én döntött úgy, hogy kérdés rendezésé13 ADRB, Hongrie, correspondences générales, dossier 1. 1919-1925, 993/336, Bp., 1924. nov. 17.

14 MTI Hírarch. 1925. dec. 1. 1.

15 Herremanns, B.: Guerres de cabinets i.m. 138.

16 MNL OL K 69 Külügyminisztérium (KüM) Gazdaságpolitikai osztály 625. cs. I/a, Brüsszel, 1924. feb. 12, 185/1924, f. 113.

17 Uo. Bp., 1924. okt. 24. 94.905/8-1924, f. 77.

18 Nemzetgyűlési Napló,1922. XXX kötet. 1922/384. 1925. márc. 3. 338.

19 A másik három: Nagy Britannia, Franciaország, és Görögország voltak.

20 Nemzetgyűlési Napló, 1927. XV kötet, 648-717. I. Wekerle Sándor indoklása, Bp. 1929. jan. 24. 156.

21 MNL OL K 69 KüM Gazdaságpolitikai osztály, 625. cs. 1/c/l. 76.154/1924, f. 1038, 1015. Megjegyzendő, hogy számos magánszemély vagyona esett ezen hatály alá, akik közül többen a magyar befolyásos arisztokrata családokhoz tartoztak (pl. Széchenyi és Esterházy).