Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387

SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 401 kibékíteni egykori urának a fiát az ország hatalmasaival — de azt mindenki bi­zonyosan érezte, hogy ez a hányattatott sorsú herceg részéről csak újabb és újabb engedmények megtételével és fájdalmas lemondásokkal sikerül majd. Május elején először Bajnai Bot Andrással vagy megbízottjaival alkudozott Likava és a Körös megyei Nagykemlék ügyében. Május 6-án jött létre megállapodásuk, melynek értelmében a herceg Likava 8000 és Nagykemlék 6000 forintos zálog­összegéért, a Bajnai által a hercegnek kölcsönadott 2000 és a várainak a felújí­tására elköltött 4000, azaz összesen húszezer forintért Bajnainak adta egyik legkedvesebb várát, a Baranya megyei Siklóst.96 Öt nappal később az ügyletről egy másik oklevelet is kiállítottak, ezúttal egyszerű csereszerződésként megfo­galmazva azt.97 Valószínűleg alig vigasztalta Corvint, hogy egy várért kapott kettőt és roppant adósságai egy kicsiny szeletét végre leírhatta. A fájó áldozatokkal elért kezdeti sikerek értékét azonban egy újabb várat­lan esemény elbizonytalanította. A herceg még Temesváron tartózkodhatott, amikor hírét vette, hogy régi ellenfelei, Laki Túz Osvát zágrábi püspök és roko­na, Túz Alfonz május 8. körül — részben külföldön toborzott zsoldosseregükkel — ostrom alá vették a herceg Zágráb megyei rakonoki várkastélyát és hamaro­san elfoglalták azt.98 Az újabb magánháború kitörésének oka ezúttal az volt, hogy a Túzok birtokait, elsősorban Medve, Rakonok és Lukavec erősségeket 1481-ben Mátyás király elkobozta tulajdonosaitól, majd később Corvinnak ado­mányozta.99 A kárvallottak az uradalmaik visszaszerzésére irányuló több évi si­kertelen kísérlet után folyamodtak az erőszakhoz.100 A királyfi nem hagyhatta, hogy szlavóniai birtokközpontjai is kihulljanak a kezéből, ezért — jóllehet a zágrábi püspök a foglalás után azonnal megígérte a hozzá követet küldő Ulász­ló királynak, hogy az elfoglalt javakat Kanizsai László bán kezére adja, amíg az uralkodó nem dönt a várak tulajdonjogáról101 — vendéglátójától, Kinizsi Páltól, valamint korábbi fegyvertársaitól és familiárisaitól, Újlaki Lőrinc hercegtől, Beriszló Bertalan vránai perjeltől, Kövendi Székely Jakabtól, Beriszló Ferenc­­től, Kishorvát Jánostól és Battyányi Boldizsártól kért segítséget. Kinizsi és Cor­vin serege gyorsan meg is indult Szlavónia felé, ahol a többiek csatlakozását kö­vetően június 5. és 11. között visszafoglalták Rakonokot, legyőzték a püspök — Bonfini szerint háromezer katonából álló — seregét, majd irgalmatlanul végig­pusztították a zágrábi püspökség birtokait, nem kímélve közben a csázmai káp­talan útba eső településeit sem.102 A sikeres bosszúhadjáratban sem Corvin, sem Kinizsi nem vett részt személyesen. A herceg változatlanul fel-felkereste 96 1494. máj. 6.: DL 67 577. 97 1494. máj. 11.: DL 67 578. 98 A támadás időpontját Geréb Péter országbíró 1495. ápr. 10-i oklevele tartotta fenn: DL 20 280. — Az eseményekre 1. még Schönherr Gy. : Corvin i. m. 208-211. 99 Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998. 307-308. 100 L. pl. 1491. aug. 15.: DL 37 651., 1493. okt. 27.: DL 37 683. 101 1494. jún. 2.: Rukovet 83-84. 102 A rakonoki eseményekre a teljesség igénye nélkül: Bonfini V/III/148-151., Rukovet 83-84., 112. — A két júniusi időpontra 1. DF 252 188.

Next

/
Oldalképek
Tartalom